1.rész - Támadás!

Reggel halkan csaptam be a suli parkolójában az autóm ajtaját. Mélyen felsóhajtottam azon, hogy Katy és Sandy együtt érkeztek.
Eathan állt meg mellettem, majd átkarolta a vállam vigaszként.
-Csak azért teszi, hogy féltékennyé tegyen - nyugtatott...
-Hát, akkor sikerült neki!- néztem rá szomorúan, mire átölelt.
-Miért nem adod meg magadat?- értetlenkedett.
-Nem! Nem fogok ilyen könnyen megbocsátani neki! Soha! - tiltakoztam. Felfigyeltem, hogy Eath-nek megrebben a szempillája. Nos... Katy az ő volt barátnője volt. Most pedig felénk néz.
-Hogy lehettem ilyen?- érdeklődött. Azért sem fordultam hátra.
-Csókolj meg!- kérleltem.
Megkaptam, amit kértem, szájon puszilt.
Hirtelen szét nyílt az ajka, amit bőszen fogadtam. Idenéztek...
Néha azért jó, hogy csak én tudom, hogy a legjobb barátom a saját neméhez vonzódik.
Mikor eltávolodott, nyugodtan vettem, hogy akkor biztos elmentek innen.
-Sajnálom!- szólaltam meg. -Tudom, hogy ez neked milyen rossz, és sajnálom!
-Hé!- szakított félbe.- Annyira nem rossz - nevetett fel.- Na menjünk órára!- fogta meg a csuklóm.
-Jó-jó! Ne rángass!- nevettem fel.

Még csengetés előtt értünk be a terembe.
Kémia óra.
Ah...utálom.
A legnevetségesebb, hogy a tanulótársam az év első hetében hiányzik.
Hétfő van. Elvileg ma jön.
Azt tudom, hogy valami Stacey a neve...
Lepakoltam, majd beültem a helyemre és előszedtem a könyvemet.
Hirtelen kinyílt az ajtó és egy vörös hajú, vidám arcú lány toppant be rajta.
Ó, mond, hogy nem ő!
Körbenéztem. Mindenki másnak meg volt a párja.
A francba!
Felém fordult, majd mosolyogva megindult.
-Hé! Eath!- böktem meg az előttem ülő hátát.
-Mi az?- nézett hátra.
-Ki a párod?- érdeklődtem.
-Alex Ilean - forgatta a szemét.- Idegesítő egy csaj - sóhajtott.
-Szia!- köszöntött Stacey, mikor leült mellém.
-Én Napsugárt kaptam, cserélünk?- kérdeztem, de Mr. Jacken épp belépett a terembe.
Kezdődik az óra. Juppi.

Óra végén felkaptam a cuccomat, majd intettem Eath-nek, hogy majd csak ebédnél találkozunk és kimentem a szekrényemhez. Francba!
Komolyan Napsugár szekrénye van az enyém mellett?
-Szia!- mosolygott rám kedvesen.
-Hali - szóltam vissza, majd kinyitottam az ajtót és bepakoltam.
-Miért voltál olyan rossz kedvű az órán?- értetlenkedett.
-Mert az élet szar. Nincs miért örülni - válaszoltam.
-Jaj, dehogy!- rázta a fejét.- Az élet csodálatos! Igen is van miért örülni!
-Igen? Csak egy okot mondj!- kértem.
-Gyere!- fogta meg a karom, majd húzott az udvar felé.
-Stacey! Ne ráncigálj!- szóltam rá, de csak akkor állt meg amikor a kertészklub előtt megálltunk.
-Nézd!- kiáltott fel, majd lehajolt az egyik fehér virág mellé.
-Ezt én neveltem - mosolygott.- Már régóta meg van - mesélt.- Mindennap öntöztem, dédelgettem. Most pedig elhoztam a suliba, hogy jól mutasson a többi között.
-Kitalálom. Tanyán élsz?- nevettem fel.
-Jaj, dehogy!- nevetett fel, majd rám nézett.- Itt lakom nem messze - mutatott a suli mögötti irányba.- Szeretem a kertészetet - mosolygott vidáman.
-Áh, sok virág! Biztos boldog vagy tőle - forgattam a szemem.
-Igen! Olyan sok szép szín van! Olyan sok szép féle van! Tudod mennyire remek dolog ez? Egy életet nevelsz fel!- magyarázkodott.
-Ha te mondod...- igazítottam meg a táskám pántját a vállamon.- Hé, Stace, most mennem kellene matekra.
-Ó!- szólalt fel.- Stace? Így még sose hívtak - nézett rám értetlenkedve.- De tetszik!- virult fel.
-Na jó, inkább maradok a Napsugárnál - sóhajtottam.
-Miért?- érdeklődött.
-Mivel olyan vagy, mint a napsugár - magyaráztam, majd csengőt hallva rohanni kezdtem matekra.
Na nem mintha azért siettem, hogy Sandy mellett üljek, hanem elegem van Napsugárból.
Úgy estem be a terembe, de szerencsére még a tanár nem volt benn.
Itt, természetesen 1 személyes padok vannak, csak Sandy lecuccolt mellém.
Lehuppantam, mire egy papírt dobtak a padomra.
Sandy-re néztem olyan "ez most komoly?!" fejjel, majd szétnyitottam a papírt.
"Te és Heartis? Komolyan? Megőrültél?"
Nem reagáltam rá csak összegyűrve dobtam egy csont nélkülit a terem másik végében lévő kukába, mire tapsvihart kaptam, amit csak belépő Mrs. Assion szakított félbe.
-Örülök, hogy ilyen jól céloz Miss Danze - mosolygott rám gúnyosan.- Lássuk, hogy a geometriát is megtanultad-e!
-Hogyne!- álltam fel a helyemről, majd kisétáltam a táblához.

Természetesen 5-ösre feleltem. Matekból király vagyok, ez tény.
Az más kérdés, hogy például franciából totál sötét vagyok...

-Hé! Camy!- integetett felém Napsugár, a barátaim mellől. Ne már, hogy még ebédkor se hagy békén!.
-Sziasztok - ültem le Eathen mellé.
-Szia!- mosolygott rám, majd áttette az almáját a tálcámra. Utálja az almát, de ez kötelező kaja hétfőként.- Amúgy ő Shean - mutatott Napsugár mellett ülő srácra.- Sandy mellett ül kémián. Megsajnáltam - nevetett fel.
-Helló!- mosolyogtam rá.
-Szia!- mosolygott vissza kedvesen.
-Részvétem - bólintottam megértően.
-Áh, nem értelek titeket - rázta a fejét.- Mi bajotok van Sandy-vel? Tök jó fej!- nevetett fel.
-Hogyne - bólogattam.- Csak amíg normálisan meg nem ismered - vigyorogtam rá.- Sandy egy colero - mosolyogtam határozottan.
-Hogy micsoda?- értetlenkedett.
-Seggfej, spanyolul - magyarázta Eath.- Camile rá van kattanva mostanában a spanyolra és amikor csak tudja, ki is használja, hogy latin vér csörgedezik az ereiben - nevetett fel.
-Te félig spanyol vagy?- csodálkozott el Shean.
-Nos...elvileg igen, mivel elvileg apám az - szálltam be a magyarázkodásba.
-Mi az, hogy elvileg?- értetlenkedett Napsugár.
-Hát, nem ismerem apámat - adtam választ.
-Uh - szomorodott el Napsugár.
-Én a szüleimet se ismerem - sóhajtott fel Shean.- Anyám meghalt a születésemkor, apám meg elvileg valahol Vegasban részegeskedik.
-Sajnálom - mosolyogtam rá biztatóan.
-Áh, már mindegy - mosolygott vissza.
Hirtelen Napsugár meg Eathan összenézett. De csak egy pillanatra. Hm... Valamit titkolnak.
Várjunk csak! Stacey meg Eathan mióta vannak jóba??
Inkább nem firtattam tovább.
[---]
Viszont délután igen is felhoztam, mikor Eath beszállt az anyós ülésre.
-Ez támadás!- szólaltam meg.
-Tessék?- értetlenkedett.
-Mióta vagytok jóba Napsugárral?- érdeklődtem.
-Kivel?- kerekedett el a szeme.
-Stacey Beltson - magyaráztam.
-Ja, hát nem tudom. Csak padtársam lett földrajzon - mondta egyszerűen.
-Oh, értem - sóhajtottam, majd kifordultam a suli parkolójából.- De mi volt az a nézés ebédnél?- értetlenkedtem tovább.
-Aj, Camile. Csak egymásra néztünk. Bocs, hogy barátkozom - sóhajtott fel.
-Jól van na, bocsánat - forgattam a szemem.