7.rész - Az ok sosem lehet indok

Idegesen, görcsösen ültem le a nappali kanapéjára.
Sosem gondoltam volna, hogy ez a kedves, aranyos srác egy... egy gyilkos.
Nekem is csak furcsa srácokba kell belezúgnom. Először Sandy, aki egy hűtlen dög, másodszor pedig Shean, aki egy... egy...
-Na akkor kezdjük az elejéről - nézett rám a velem szembelévő fotelból.- Emlékszel mikor meséltem, hogy anyám meghalt az születésemnél, apám pedig Las Vegas-ban van? - kérdezte.
-Igen - bólintottam. Nagyon remélem, hogy ennek nem az a vége, hogy ő ölte meg őket.
-Igazából ez így nem igaz - sóhajtott fel.- Anyám nem teljesen a születésemnél halt meg. Megölték, mert én megszülettem - folytatta.- Sajnos apám se él, már, mert ő meg akarta bosszulni anyut, de kivégezték.
-Te jó ég!- szólaltam meg, mivel egy pillanatra elfelejtettem, hogy ki is Shean.
-Szörnyű tudom, de ez mind amiatt történt, hogy a szüleim egy klán tagjai voltak, ott is ismerkedtek meg, de van egy szabály, hogy tilos gyereket nevelni. Elég hülyeség - darálta le elég gyorsan. Ennyire túl akar lenni rajta?
Vajon már többször is elmesélte? Vagy csak én vagyok az első? Hm...
Bólintottam egyetértésként. Hogy lehet így felnőni?
Egy pillanatra elkezdtem sajnálni Shean-t. De csak egy pillanatra. Hiába, akkor is borzalmas dolog a gyilkolás!
-Elvileg engem akartak eltenni láb alól, de anyám vállalta, hogy inkább őt, mint engem - nézett rám, hogy még mindig figyelek-e. Fura, de igen. Felsóhajtott.- A nagynéném nevelt és ő mondta nekem azt a történetet, amit te ismertél - látszott az arcán, hogy próbál értelmesen beszélni, de nehezen megy neki.- Három éve mesélte el nekem az igazi történetet, és én akkor döntöttem el, hogy bosszút fogok állni ezért a kegyetlen dologért - mondta halkan a mondat végét.- Sajnálom Camy, tudom, hogy nincs mentségem, de azok a szemetek megölték a szüleimet. Nem hagyhattam tétlenül, hogy üljenek a babérjaikon és elfelejtsék, ők meggyilkolták anyámat és apámat - átpillantott a fekete hajú lányra.- Nina-val is ez volt. Ezért a segédem - úgy tűnt, hogy befejezte a mondandóját.
-Shean - szólaltam meg egy kis idő után.- Az ok sosem lehet indok - néztem rá.- Tényleg szörnyű dolog ez az egész, de nem megoldás, ha ugyanazt teszed amit ők - felálltam a helyemről.
Nem félek tőle. Tudom, hogy nem tudna bántani. Nekem nincs okom rá, hogy bántson.
-Nem tudod milyen mikor egy nap összedől a világod és rájössz, hogy a szüleid nem itt hagytak, hanem halottak! Miattam haltak meg! Nem fogom annyiban hagyni!- pattant fel ő is. Kezd dühbe gurulni.
-Shean ez nem megoldás!- szóltam rá.- Milyen elmebeteg képes bosszúból gyilkolni?
-Az aki végig szenvedte az életét a szülei nélkül!- kiáltott rám.- Mind végig szidtam apámat, mert azt hittem, hogy elhagyott engem, de 15 évesen tudtam meg, hogy már tizennégy éve hallott!
-Nyugodj meg!- lépett oda hozzá Nina.
-Kérlek, most ne - nézett rá, mire a lány arrébb lépett.- Tudom, hogy szörnyűnek hangzik. De te is ezt tetted volna a helyemben!
-Sosem gyilkolnék semmi miatt!- kiabáltam vissza.- ¡Tonterías!
-Képzeld magad az én helyembe! Próbáld meg átgondolni, hogy mit élhettem át!
-Shean...- kezdtem el nyugodtabb hangon.
-Camile, értsd meg, hogy ez nem volt könnyű döntés. De nem voltam képes elviselni, hogy valakik szándékosan ölték meg a családomat - folytatta ő is halkabban.- Csak a nagynéném maradt nekem, senki más. Mindez miattuk!
-Shean...- próbálkoztam újra megszólalni.
-Komolyan sajnálom! Nem akartam, hogy tudj róla! Nem gondoltam volna, hogy valaha rájössz - lépett közelebb hozzám.- Nem akartalak belekeverni!- még közelebb lépett.- Nagyon sajnálom!
-Akkor sem értem, hogy volt neked erre...- csuklott el a hangom.
Nem tudok mit mondani! Sosem voltam még ilyen szótlan. Legszívesebben felpofoznám a szörnyűség miatt, de amikor ránézek elönt a szomorúság, mert tényleg nem tudhatom mit élhetett át. 
-Camile, nézd - szólalt meg Nina.- Shean nem rossz ember, de, ha csak egy kicsit is belegondolsz ebbe az egészbe meg tudod érteni. Tényleg borzalmas dolog, viszont neked van valamid, ami nekünk nincs - karolta át a srác derekát.
Khm... milyen jogon ölelgeti az ÉN randipartneremet? 
-Nina...- vette le a karját az oldaláról, majd rám nézett. Ő az enyém, ribi! Még akkor is, ha most tudtam meg egy olyan dolgot, ami véget vethet a még el sem kezdődött kapcsolatunknak...- Beszélhetnénk négyszemközt?- kérdezte nyugtalanul. Haha! Beszélni akar velem négyszemközt. Ezt neked Nina!
Lassan bólintottam, mire elindult a szobához, ahol a filmet néztük.
Követni kezdtem, de csak tisztes távolságból. Azért még egy kicsit tartok tőle.
Amint beléptem utána a helyiségbe bezárta az ajtót mögöttem. Hirtelen felugrott az egekig a pulzusom, gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Te jó ég! Lehet, hogy meg akar ölni? Istenem, miért ismerem félre az embereket?
-Mielőtt elkezdesz pánikozni...- mondta halkan, mire felé fordultam.- Tehát már beparáztál - sóhajtott fel, majd leült az összecsukott kanapénak a szélére.- Eszem ágában sincs bántani téged! Egyszerűen csak nem akartam Nina előtt kimondani ezt - nézett mélyen a szemembe.
Mintha csak magához hívott volna a tekintete, közelebb léptem hozzá.
-Sosem néztem rá úgy a lányokra, mert nem akartam, hogy beléjük szeressek - folytatta kedvesen, halványan mosolyogva.- Mindig féltem, hogy emiatt a titok miatt, majd elmenekülnek előlem. De amikor megláttalak kémián, már késő volt és teljesen elfelejtettem a tervemet...
-Ha ez egy nyálas szerelmi vallomás akar lenni, amiben azt mondod, hogy én más vagyok, mint a többi, én olyan vagyok, aki amiatt mit tudom én mit megtennél, akkor most fejezd be - szakítottam félbe. Hirtelen felpattant a helyéről. Nem hátráltam meg, nem félek tőle.- Nem fogok ledöbbenni ettől, mert tudod, hogy baromság és ennek annyi értelme van, mint egy zsák kutyaszarnak. Shean, nem érdekel, hogy mit gondolsz, én nem fogom ezt elfogadni, úgyhogy jobban örülnék neki, ha nem kezdenél el prédikálni...- képtelen voltam befejezni a mondandómat.
Elhallgattatott.
A csókjával.
Shean megcsókolt!
Szinte minden kiszökött a fejemből és az érzelmeimre hallgatva átöleltem a nyakát, mire elkapta a derekamat mindkét kezével, majd szorosan magához húzott. Jól csókol. Ó, de még mennyire jól...
Fogalmam sincs mit akartam mondani, de mentségemre szóljon, hogy a srác nem igazán fogta vissza magát.
Az elején még ellenkezni akartam, de aztán becsuktam a szemem és nem tudtam gondolkodni sem.
Úgy csókolt, mintha az életén múlt volna. Hihetetlen, hogy mennyire puha és finom ajkai vannak.
Nem akartam, de vége lett.
-Közhely, de te tényleg más vagy - suttogott, pedig csak ketten voltunk.
-Miért?- kérdeztem halkan.
Hagyott egy kis szünetet, amíg lassan megpuszilta az arcomat.
-Mert azt hiszem beléd zúgtam.

6.rész - Shean, te...

Shean azt írta az üzenetében, hogy kényelmesen és lazán öltözzek a randira, persze, ha még áll. Visszaírtam neki fülig érő mosollyal, hogy naná, hogy áll.
Cece és Cassie felváltva rohangáltak a szekrényemtől hozzám. Mindenféle ruhákat dobáltak rám. Nevetségestől egészen az "ez még meg van?"-on keresztül a "te jó ég, ez hogyan került ide?"-ig.
Miközben veszekedtek, hogy egy narancssárgát, vagy lilát vegyek fel - én egy piros pólót akartam egy farmerrel, de ők ragaszkodtam az egybe ruhához -, kaptam egy sms-t Sandy-től.
Szerinte nem kéne elmennem, mert Shean-nek van egy nagy titka. Szimplán csak kiröhögtem. Na és? Nekem is...
Szóval végül arra jutottam, hogy kiraktam őket a szobámból és felvettem azt, amit én akartam eredetileg is.
Kinevettek és azt mondták, hogy Shean is így fog reagálni.
Ez nem jött be, mert mikor megérkezett megdicsért.
-Nagyon csinos vagy - mosolygott rám kedvesen.
Még hátra néztem a tesóimra egy hatalmas vigyorral, majd elköszöntem tőlük.
-Ha nem baj, akkor nem moziba meg hasonló helyre vinnélek - szállt be a kocsiba.
Nagyon menő kocsija van. Nem értek hozzá, de jól néz ki. Sötétzöld. Ja, azt hiszem ezeket hívják cabrionak.

Egy kissé lakatlan lakóparkhoz érkeztünk. Az egyik háznál Shean lelassított, majd megállt. Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, majd elindult befelé.
-Nem itt laksz - szólaltam meg.
Nagyon is jól tudom, hogy nem itt lakik, mivel Napsugár mellett van a házuk.
-Tudom. Ez egy barátom háza, gondoltam itt nyugodtabban leszünk - mosolygott rám.
-Ja, oké - mosolyogtam vissza.
Kinyitotta előttem az ajtót, majd megkínált itallal.
-Egy pohár víz jól esne - válaszoltam.
-Azonnal, hozom. Addig maradj itt - mosolygott tovább, majd eltűnt egy ajtó mögött.
-Szia Camy!- szólalt meg valaki, majd egy fehér ajtóban megláttam egy lányt.

-Ööö... helló - intettem vissza.

-Nina vagyok - nyújtotta a kezét, mikor odasétált hozzám.

Értetlenül, de kezet ráztam vele.

-Ó, Nina, örülök, hogy itt vagy - jelent meg Shean egy pohárral a kezében, amit odaadott nekem.- Elrendeztél mindent a pincében?- érdeklődött felemelt szemöldökkel olyan "tudodmiregondolok" tekintettel.

-Igen, persze - forgatta a szemét, mintha ez egyértelmű lenne.

-Ja, ne haragudj!- jutott eszébe, hogy én is itt vagyok.- Nina az... egyik haverom húga, és ez az ő háza - mutatott körbe.- Tudom, fura, de megegyeztem vele, azért vagyunk itt - nevetett fel.- Na, akkor mi megyünk is.

-Ne legyetek hangosak!- kacsintott ránk Nina, mire Shean vállon csapta és valami olyasmit mondott, hogy "Ne hülyéskedj!".

"A kék inges srác" elvezetett egy szobába, ahol volt egy hatalmas kanapé és a falon egy nagy ponyva. 

-Mit nézünk?- érdeklődtem.

-Hát gondolkoztam romantikus filmen...- erre elfintorodtam. Nem szeretem az ilyeneket.- de ezt gyorsan el is vetettem - folytatta egy kis nevetés után - amit az arckifejezésemre kaptam -, majd a kanapé felé invitált.- Végül egy jó kis akciófilmet választottam.

-Az jó! Azokat imádom!- leültem a garnitúrára, majd ő is csatlakozott.

-Reméltem - nyúlt egy távkapcsoló felé.

[---]

*Shean szemszöge*

Amíg összepakoltam és összeszedegettem a földre hullott popcorn-t Camile elment a mosdóba.

Nem nehéz megtalálni, mert egy nagy barna ajtó, és eléggé kitűnik.

Viszont a baj az, hogy vagy szorulása lett, vagy nem tudom, de én előbb befejeztem a dolgomat, minthogy ő visszaért volna.

Útra keltem, hogy megtaláljam, de nem volt a mosdóban. Furcsa volt.

Körbenéztem a folyosókon, majd észrevettem, hogy nyitva a pinceajtó.

-Nina!- kiáltottam el magam, mire a hátam mögül egy torokköszörülés hallatszott.

-Igen?- nézett rám.

-Te hagytad nyitva az ajtót?- mutattam arra.

-Nem. Én becsuktam, de nem is voltam lent mióta megjöttetek...- kerekedtek ki a szemei mire befejezte a mondatot.

-Te jó ég! Camy lent van?- szólaltam meg.

Hirtelen megindultam lefelé a lépcsőn, minél gyorsabban. Bár fogalmam sincs miért. Ha eddig nem vette észre, akkor valami gond van a szemével.

-Camile - találtam meg. A lépcsővel szembelévő falat bámulta, tehát háttal volt nekem.

-Ez mi?- kérdezte, majd riadt arccal rám nézett.

-Figyelj, én...- kezdtem, de félbe szakított.

-Mi a fene ez?- mondta újra egyre rémültebben.

-Ez elég hosszú történet és nem hiszem, hogy értenéd...

-Ez a te műved?- mutatott körbe.

-Igen, de nem úgy van ahogyan te gondolod!- ráztam a fejem.

-Shean, te...- nézett rám, mire egy lépéssel hátrább lépett, de beleütközött valamibe és felsikított.- Te gyilkos vagy?- szólalt meg.

-Na azért ez a szó kicsit durva, de nagyon logikus magyarázatot tudok adni!- kezdtem el a mondandómat.

-Nem akarom tudni, hogy miért vannak itt ezek a hullák... szétdarabolva - nyelt egy nagyot a mondata végén.

Igaz, hogy az egész szoba csupa vér, és, hogy a polcokon test részek vannak, de azokat Nina tette oda... Én nekem ezek nem kellenek. Na nem mintha a többi igen...

-Te ezt tudtad?- nézett Nina-ra.

-Na jó, ha már ennyit tudsz akkor tudd a teljes igazságot - válaszolt, majd felsóhajtott.- Igazából a segédje vagyok. Nem úgy értem, hogy én is gyilkolok vele, én csak a hullákkal foglalkozom - rántott vállat.

*Camile szemszöge*

Vállat rántott. Úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Te jó ég!

-Ezek emberek Shean!- szólaltam meg teljesen pánikholtam.

-Voltak - javított ki.

Idegesen körbenéztem. Azt hiszem, hogy egy még rémálomnak is szörnyű. 

Két-két polc a fal mellett, elől egy nagy asztal rajta késekkel, ollókkal, szerszámokkal. A falon pedig egy nagy vászon volt feltéve. Mindenhol vér volt, kivéve a padlón, azt világosbarna parketta fedte. 

Az egész szoba eredetileg sötétbarna volt, de a vörös foltok miatt ijesztő minden. Meg az egész ijesztő!

-Mióta csinálod ezt?- értetlenkedtem.

-Hát... nem erre a kérdésre számítottam - nevetett fel. Hogy tud ilyen helyzetben nevetni?

-Tessék?

-Szerintem logikusabb kérdés lenne, hogy, miért, nem az, hogy mióta - magyarázta.

-Nem érdekel, hogy miért... - ráztam a fejem.- Nem akarok ebbe belekeveredni!- ellenkeztem.

Rám nézett, majd felsóhajtott.

-Pár éve kezdődött - válaszolt, de nagyon látszott rajta, hogy folytatni akarja.

-Nekem ennyi bőven elég volt mára. Shean, kérlek vigyél haza!- erőt vettem magamon és ránéztem.

-Nem mehetsz sehova - húzta félre a száját Nina.- Vagy meghallgatod Shean mondanivalóját, vagy te is így végzed - mutatott a hullákra.

-Te jó ég!- kaptam a szám elé a kezem.

-Camy, tényleg meg van a normális magyarázatom!- lépett közelebb hozzám.- Csak menjünk fel, rendben?- kérdezte, majd a kezét nyújtotta.

Bólintottam, de még véletlenül se fogtam meg.

Félek...

Nagyon félek.