9.rész - Ikrekkel nehéz

Gyorsan végig gondoltam hazafelé, hogy mivel lehetne lekötni ezt a két rosszcsontot. A baj az, hogy fogalmam sincs. Két tizenhat éves sráccal nehezen bírok, főleg úgy, hogy alig ismerem őket. Ez azért van, mert nem igazán tartom velük a kapcsolatot, ritkán találkozunk. De jó fejek, csak éretlenek.

Amint beléptem a ház ajtaján, teljesen meglepődtem. A két fiú a kanapén ül, egy-egy könyvvel a kezükben és úgy tűnnek, mint akik tanulnak. Nővéreim fekszenek a földön és a hasukat fogják hangos visítozás keretében.
Miután letettem a kulcsomat és a táskámat az asztalra, néztek csak fel rám, mind a négyen.
-Camy!- kiáltottak fel az ikrek, majd felpattantak és két oldalról átöleltek.
-Én is örülök nektek srácok, de kérlek, nem kapok levegőt!- nyöszörögtem egy kicsit, mire elengedtek.
-Merre jártál?- érdeklődött Sam.
-Tényleg! Hol voltál?- kérdezte kicsit dühösen Patrick.
Nos, hogy lehet őket megkülönböztetni? Nem olyan nehéz, bár első ránézésre szinte lehetetlennek tűnik, mert a korukhoz képest elképesztően helyesek a világosbarna hajukkal és a sötétkék szemükkel, na meg a majdnem tökéletesen sima arcukkal, ami olyan hatást kelt, mintha a pattanások csak úgy lepattannának róluk. Igazi csajmágnesek, ha mondhatom így.
Sam az, aki mindig mosolyog, kedves és minden hülyeséget kitalál, de nagyon jól el lehet vele beszélgetni bármiről. Egész tökéletes srácnak tűnik, nem?
Patrick, aki szeret bunkózni, de csak azzal, akiről azt gondolja megérdemli vagy azzal, akiről tudja, hogy nem zavarja. Rendes srác, de elég könnyen megharagszik, ha valami nem úgy történik ahogy ő akarja.
-A... - elgondolkoztam. Most akkor együtt vagyunk Shean-nel?- barátomnál - fejeztem be a mondatomat. Cass és Cece felpattantak, egymásra néztek, majd felsikítottak. - Amúgy a tesóim miért is fetrengtek a földön?- érdeklődtem, megpróbálva figyelmem kívül hagyni nővéreim ugrabugrálását.
-Mert próbáltunk úgy tenni, mint, akik tanulnak és ez őket ennyire megnevettette - magyarázta mosolyogva Sam.
[---]
A fiúk  egész csendben voltak, csak Sam volt az, aki néha próbálkozott kommunikálni velem. Sajnos nem tudtam figyelni rá, mert a PASIMMAL sms-eztem. Hogy honnan szerzett telefont, azt nem tudom...
-Normálisnak tűnik - szólalt meg mögöttem Patrick, mire kis híján szívrohamot kaptam.
-Jesszusom! Ne olvasgasd az üzeneteit!- tettem el a telefonom.
-Jó, bocs, csak érdekelt miért nyomkodod ennyire - dugta zsebre a kezét és elkezdett előre-hátra billegni - Amúgy csak biztonság kedvéért mondom, hogyha megbánt szólj és kitépem a beleit is - mosolygott rám biztatóan.
-Rendben - mosolyogtam vissza, majd felnevettem, mikor összeborzolta a hajamat. Cselekedete után bement a konyhába.
Nem tűnik túl boldognak. Biztos csak nem szeret itt lenni.
Felpattantam a kanapéról és utánaindultam. Sam még felém pillantott, de nem szólt semmit, én pedig már belöktem a lengőajtót, amely a konyhába vezet.
-Baj van?- érdeklődtem, de nem nézett rám - Figyelj! Tudom, hogy nem olyan nagyszerű hely Stamford Matlockhoz képest, de azért egy hétvége nem rossz itt...
-Nem a hely a bajom - szakított félbe és felnevetett, de nem azaz őszinte nevetés volt - Hiányzik Mia - pillantott rám. Kikerekedtek az a szemeim egy ismeretlen név hallatán. Ki az a Mia?
Az érdekes arckifejezésem miatt kiröhögött, de válaszolt:
-Mia a barátnőm.
-Van barátnőd?- értetlenkedtem tovább - Mióta?
-Azt hiszem már vagy...- gondolkodott el. Már csak az ujjon való számolás hiányzott és megint 10 évesnek láttam őt.- 3 hete - fejezte be.
-Komoly?
-Teljesen - bólintott.
-Osztálytársad?
-Évfolyamtársam - mosolygott rám kedvesen - De a nap háromnegyedét együtt töltjük a közös órák miatt - bambult el elmélkedősen.
-Nem akarom tudni mik történnek azokon az órákon - nevettem fel.
Hirtelen egy nagy reccsenést hallottunk, amit egy sikítás követett. Patrick kirohant az ajtón én pedig utána. A kép, ami elém tárult, azt sose fogom elfelejteni.
Cassie a földön fetrengve a röhögéstől már szó szerint sír, a hasát fogva kapálózik a lábával. Sam, a középen beszakadt széken ült, a fél gyerek a szék kerete alatt lógott, míg arca teljesen elsápadt, s nézi az ölében ülő Cece-t, aki a félkezével a háttámlán támaszkodott, a másikkal pedig Sam vállát fogta teljesen elvörösödött fejjel.
Sam rám nézett, majd felpattant, ezzel a padlóra lökve szegény nővéremet. Ez természetesen még jobban megnevettette Cass-t, aki ezáltal a hasára fordult és a szőnyeget kezdte el markolászni, miközben az egész teste remegett.
-Teljesen logikus magyarázatot tudok adni!- szólalt meg, mire Cece felállt és fejbe csapta Sam-et - Aú!- nevetett fel.
-Ez az idióta belehúzott az ölébe, mert nem akartam megölelni! Mondtam, hogy hagyjon, mert beszakad a szék, erre csak azért is! Anyu ki fog nyírni! Ez a nagyié volt!- kezdett el hisztizni.
-Nyugi már! Ez nem az eredeti! Az Richie bácsinál van - szólaltam meg.- Anyu nem bízik bennünk annyira - nevettem fel.
-Oké! Oké! Nem bírom!- kelt fel Cassie a szőnyegről, majd megtámaszkodott a vállamon.
-Meg van a jókedv- mosolygott Patrick, mire Sam felröhögött.
-Ez nem vicces!- pufogott Cece, majd mérgesen átviharzott az étkezőbe. Akkor ezért volt vörös a feje.
-Szegény - biggyesztette le a száját Cass túljátszva együttérzését.
-Úgy tudom sajnálni - szálltam be a játékba.
-Nagyon szeretitek a tesótokat - forgatta a szemét Patrick.
-Igazad van - néztem tesóm által becsapott ajtóra bűnbánóan.
Nővérem is csatlakozott, így mind a négyen bámultunk egy irányba.
Hirtelen Cassie megtörte a csendet:
-Nézzünk filmet?- nézett körbe rajtunk.
-Aha.
-Persze!
-Mit nézünk?- vigyorodtam el.
Ezzel le is tudtuk a "hisztis Cece" témát és leültünk a kanapéra tanakodni, hogy mit nézzünk.
Egy ideig veszekedtünk azért, mert mindenki mást akart. Sajnos nem jutottunk semmire. A fiúk Halálos Irambant akartak, Cassie Beastly-t, én pedig X-Men-t. Természetesen egyikünk se értett egyet a másikkal.
-Na jó, valahogy el kell döntenünk!- idegeskedtem.
-Én döntök, én vagyok a legidősebb! - csattant fel Cassie, az érvével.
-Mi ketten vagyunk!- szólaltak meg az ikrek vigyorogva.
-Én pedig diktátor vagyok!- mordultam fel, majd felpattantam a helyemről, mire elhallgattak - Bár rengeteg időnk van - gondolkoztam el - De film nézésre annyira nem, mivel takarítanunk is kell - mutattam szét a kupira, ami az alatt keletkezett, hogy Cass, a nevetése miatt össze-vissza rugdalózott, leverve ezt-azt, plusz Cece dühkitöréseinek nyomai, az asztalról levert könyvek és a félre rúgott cipők - Ezért két filmet megnézünk - magyaráztam tovább - Természetesen az egyik az X-Men - vigyorodtam el - A másik pedig amit a fiúk akarnak...- legyintettem feléjük.
-Mi? Miért?- ugrott fel nővérem hisztizve.
-Mert ők vendégek - válaszoltam diplomatikusan, majd visszahuppantam a kényelmes, műbőr huzatos, világosbarna és sötétbarna foltos fotelbe, amely csak az enyém, és senki se ülhet bele rajtam kívül. Na jó, talán Shean-nek megengedném, de csak talán...
-Ez nem ér! Én mindig utolsó vagyok! Sosincs az, amit én akarok!- pufogta Cass.
-Ne hisztizz már! Azt a filmet vagy százszor láttad legalább!- szóltam rá, mert már kezd idegesíteni.
Rám nézett mérges tekintettel, kinyitotta a száját, de utána be is csukta. Rájött, hogy igazam van.
[---]
A hétvégét együtt töltöttük, de Sam folyton egyedül akart lenni és csak azért se hagyta békén a tesója.
Nekem is leesett, hogy rosszabbul van, de hiába kérdeztük nem mondott semmit. Patrick szerint csak hozzá van szokva az egyedülléthez, és ezért érzi magát kellemetlenül köztünk. Én ebben nem voltam teljesen biztos szóval megpróbált beszélni vele.
-Sam, biztos minden oké?- érdeklődtem.
-Hagyjatok már!- fordult el ingerülten az ablak felé.
-Jól van. Akkor magadra hagylak - feleltem magasabb hangon, majd az ajtó irányába indultam.
-Camy...- szólalt meg.
-Igen, Sam?- néztem rá.
-Sajnálom, hogy hirtelen rosszkedvem lett. Csak nem akartam senkinek se lelombozni a hangulatát így jobbnak láttam, ha egyedül maradok.
-Segíteni jöttem. Miért lett rosszkedved?
-Tudod... én...
-Tini probléma?- nevettem fel halkan.
-Nem... ez más...- mondta komoran - teljesen más.
-Hallgatlak - biztattam.
-Mit mondott Patrick, miért vonult el tegnap?
-Mert hiányzik neki a barátnője - feleltem egyszerűen.
-Aha - bólogatott - szerintem van más is.
-Mi?- értetlenkedtem.
Nagyon komornak tűnt, ahogy szemei elsötétedtek.
-Anyuék válnak

8.rész - Sokkal kellemesebb érzés

Teljesen meglepődtem. Shean belém zúgott?
-Camile - szólalt meg, mire észrevettem magamat és ránéztem.- Tényleg így gondolom, és sajnálom, ha még mindig nem bízol bennem.
-Mi van?- kerekedtek ki a szemeim. Lemaradtam valamiről?
-Tudod a titkomat. Elmondtam, hogy megőrülök érted. Ez a kettő eléggé elüt egymástól, szóval nem tudom, hogy mit gondolhatsz. De az biztos, hogy még mindig nem bízol bennem, én se tenném - rázta meg a fejét. Megőrül értem. Ezt megjegyzem.
-Öm... - szólaltam meg. Még is mi a fenét mondjak?-  Én... - Totál bolondnak néz.
-Sajnálom - nézett végre újra rám. Eddig a mellettem lévő falat bámulta.
-Micsodát?- értetlenkedtem.
-Ezt az egészet - sóhajtott fel, majd elfordult, háttal nekem.- Elárulok egy olyan dolgot, ami miatt világgá rohannál előlem, aztán kinyögöm, hogy beléd zúgtam, miután megcsókoltalak. Ez az egész túl gyorsan történt, nem együtt kellett volna közölnöm.
-Shean...
-Nem kell semmit se mondanod.
-De, Shean, én nem...- próbálkoztam újra.
-Nem kell. Csak annyit kérek hogy senkinek ne mondd el!
-Nem fogom elárulni a titkod - ígértem meg, őszintén.
Sosem voltam az a fajta, aki átveri az embereket. Még azokkal se tettem meg, akik megérdemelték volna. Hihetetlen mennyi titok van már a lelkemen, de egyik sem volt ennyire durva, mint Shean-é.

Most kicsit haragszom rá.
A hazaúton nem szólt egy szót sem, és én nem voltam hajlandó. Mérges voltam, mert ő elmondta, hogy mit érez, de nem kérdezte meg, én mit gondolok róla. Mondjuk, így belegondolva fogalmam sincs mit tudtam volna mondani. Tudom, hogy a héten rengeteget beszéltünk és tényleg jól kijöttünk egymással, de nem vagyok képes azt kinyilvánítani, hogy én is így érzek. Nagyon bírom őt... mikor nem gondolok épp a hullákra a pincéében. Bár, akárhogy is akarom, nem tudom a rosszat meglátni benne. Nem megy. Az, amit mond és ahogy viselkedik velem, nem látszik olyannak, amilyennek elmondja magát.
[---]
A kék inges srác egész héten nem jött suliba, pedig vártam. Többször is próbáltam hívni, sőt, Stace szerint otthon se volt. Rosszul éreztem magam emiatt. Talán rám haragudott meg?
Megpróbáltam nem rá gondolni, de amikor Eath se tudott visszahozni az élők közé, rájöttem, hogy nem megy. Igen, sikerült rájönnöm mit érzek iránta. Belezúgtam.

Angolon csak bámultam ki az ablakon. Semmi sem érdekelt.
Már hiányzott Shean, nem tudtam figyelni semmire, nem tanultam emiatt kaptam is pár rossz jegyet.
A héten a délutánokat Stace-nél töltöttem, mert érdekelt, hogy Shean otthon van-e vagy a másik lakásán. Szombatra világossá vált, visszamegyek oda.
Stace-nek azt mondtam, hogy feladom és inkább otthon megpróbálok tanulni, ezért nem látogatom ma meg.
[---]
Nem haboztam sokat, még dél előtt ott voltam.
Csak akkor jöttem rá, hogy talán azért nem keresett Shean, mert nem akart, amikor már bekopogtam.
Kinyílt előttem az ajtó és megláttam Nina-t, ahogy rám mosolyog.
-Szia!- köszöntött vidáman.
-Helló - köszöntem vissza.- Shean, itt van?- érdeklődtem kicsit zavartan.
-Oh, igen, itt van - hervadt le a mosolya.- Balra a folyosón. Meg fogod látni - magyarázta. Szomorúnak tűnik. Miattam?
-Oké, köszi - bólintottam, majd elindultam.
Hihetetlen mennyi ajtó van ezen a folyosón. Még is hogy értette Nina, hogy meg fogom látni? Hogyan?
Hirtelen az egyik ajtó felől meghallottam a jelenlegi kedvenc számomat. Halkan dudorásztam egy kicsit, mire leesett, hogy Shean bent van. Szóval így értette.
Óvatosan elkezdtem kinyitni az ajtót, majd megláttam őt, ahogy háttal nekem húzódzkodik fel-le. Nem is tudtam, hogy szokott edzeni.
-Sh-shean - szólaltam meg. Rá kellett jönnöm, hogy túl halkan beszélek, ezért meg hall.- Shean!- mondtam hangosabban, mire hirtelen megcsúszott a keze és kiesett a ritmusból.
-Nina?- érdeklődött. Leereszkedett a padlóra, s rám nézett. Kikerekedtek a szemei. Wow, nem erre a reakcióra számítottam.- Camy - mosolyodott el. Sokkal kellemesebb érzés.
-Szia - mosolyogtam vissza rá.
-Hogy kerülsz ide?- értetlenkedett és közelebb lépett hozzám.- Ne értsd félre, örülök, hogy látlak, csak nem vártalak. Meglepődtem.
-Igen, tudom. Leesett - sóhajtottam fel. Na, most lecsesszem, vagy átöleljem? Elképesztően hiányzott a héten, így hihetetlenül boldog vagyok, hogy látom, de mérges is vagyok, mert nem keresett.
Végül úgy döntöttem, hogy átölelem. Meg is tettem.
Kicsit habozva, de a derekam köré tette a kezeit, így teljesen magához szorított.
Pár percig még élveztem az ölelését, meg ahogy a fejem mellett hallom ahogy lélegzik és érzem meleg leheletét a hajamon. Nem volt szívem elrontani, de muszáj tudnia, hogy iszonyúan mérges vagyok rá.
-Miért nem kerestél?- suttogtam a fülébe, mire kicsit megrezzent és engedett a szorításon.
-Én... - nézett a szemembe.
-Shean! Mi a francért nem kerestél?- szólaltam meg hangosabban.- Egész héten hívogattalak, kerestelek, vártalak. De semmi! Miért?- értetlenkedtem.
-Összetörtem a telefonom - válaszolt nyugodt hangon.
-És nem kellett volna szólnod, vagy valami?- léptem el tőle.- Shean egész héten betegre aggódtam magam, hogy mi a fene bajod van, és annyit mondasz hogy eltörted a telefonod?
Nem mondott semmit, csak nézett rám ugyanúgy kifejezéstelen tekintettel.
-Nem mondasz semmit? Tényleg?- értetlenkedtem.- Tudod mit? Hiba volt ide jönnöm - fordultam el és elindultam az ajtó felé.
-Ne! Camy várj!- kapta el a karomat.- Én csak lesokkoltam - húzott magához. A hátamat mellkasához szorította.- Aggódtál értem?- szólalt meg újra.
-Igen, Shean - válaszoltam.
-De mégis miért? Én azt hittem, hogy el akarsz felejteni. Amikor haza vittelek nem mondtál semmit. Én pedig elkönyveltem, hogy elijesztettelek.
-Elfelejteni? Elijeszteni?- néztem rá.
-Camy, nem értelek. Miért vagy itt?- pillantott a szemembe.
-Mert tudni akartam mi van veled!- csattantam fel. Már nem mondtam el egy párszor?
-De miért?- értetlenkedett.
-Mert szeretlek!- kiáltottam fel. Hogy lehet ennyire értetlen? Mi nem egyértelmű ezen?
-Tényleg?- mosolyodott el.
-Igen, de nem tudom miért olyan meglepő ez. Nem értem, hogy eddig hogy nem esett le nek...- megcsókolt. Óvatosan megfogta az arcom két oldalát, majd közelebb férkőzött hozzám.
-Én is szeretlek - mosolygott rám miután eltávolodott. Végig simított az arcomon, s elengedett.- Maradsz?
-Maradnék, de... nem lehet - húztam félre a számat.- Jönnek unokatesómék - jutott eszembe, hogy a tesóimat egyedül hagytam a két idiótával.- Mennem kell - kezdtem el kapkodni.
-Oké, rendben. Majd hívlak.
-De tényleg hívj!- szóltam rá komoran.
-Oké - vigyorgott rám.
Szívesen maradtam volna, viszont otthon szükség van rám. Cassie-ék nem bírnak velük.

7.rész - Az ok sosem lehet indok

Idegesen, görcsösen ültem le a nappali kanapéjára.
Sosem gondoltam volna, hogy ez a kedves, aranyos srác egy... egy gyilkos.
Nekem is csak furcsa srácokba kell belezúgnom. Először Sandy, aki egy hűtlen dög, másodszor pedig Shean, aki egy... egy...
-Na akkor kezdjük az elejéről - nézett rám a velem szembelévő fotelból.- Emlékszel mikor meséltem, hogy anyám meghalt az születésemnél, apám pedig Las Vegas-ban van? - kérdezte.
-Igen - bólintottam. Nagyon remélem, hogy ennek nem az a vége, hogy ő ölte meg őket.
-Igazából ez így nem igaz - sóhajtott fel.- Anyám nem teljesen a születésemnél halt meg. Megölték, mert én megszülettem - folytatta.- Sajnos apám se él, már, mert ő meg akarta bosszulni anyut, de kivégezték.
-Te jó ég!- szólaltam meg, mivel egy pillanatra elfelejtettem, hogy ki is Shean.
-Szörnyű tudom, de ez mind amiatt történt, hogy a szüleim egy klán tagjai voltak, ott is ismerkedtek meg, de van egy szabály, hogy tilos gyereket nevelni. Elég hülyeség - darálta le elég gyorsan. Ennyire túl akar lenni rajta?
Vajon már többször is elmesélte? Vagy csak én vagyok az első? Hm...
Bólintottam egyetértésként. Hogy lehet így felnőni?
Egy pillanatra elkezdtem sajnálni Shean-t. De csak egy pillanatra. Hiába, akkor is borzalmas dolog a gyilkolás!
-Elvileg engem akartak eltenni láb alól, de anyám vállalta, hogy inkább őt, mint engem - nézett rám, hogy még mindig figyelek-e. Fura, de igen. Felsóhajtott.- A nagynéném nevelt és ő mondta nekem azt a történetet, amit te ismertél - látszott az arcán, hogy próbál értelmesen beszélni, de nehezen megy neki.- Három éve mesélte el nekem az igazi történetet, és én akkor döntöttem el, hogy bosszút fogok állni ezért a kegyetlen dologért - mondta halkan a mondat végét.- Sajnálom Camy, tudom, hogy nincs mentségem, de azok a szemetek megölték a szüleimet. Nem hagyhattam tétlenül, hogy üljenek a babérjaikon és elfelejtsék, ők meggyilkolták anyámat és apámat - átpillantott a fekete hajú lányra.- Nina-val is ez volt. Ezért a segédem - úgy tűnt, hogy befejezte a mondandóját.
-Shean - szólaltam meg egy kis idő után.- Az ok sosem lehet indok - néztem rá.- Tényleg szörnyű dolog ez az egész, de nem megoldás, ha ugyanazt teszed amit ők - felálltam a helyemről.
Nem félek tőle. Tudom, hogy nem tudna bántani. Nekem nincs okom rá, hogy bántson.
-Nem tudod milyen mikor egy nap összedől a világod és rájössz, hogy a szüleid nem itt hagytak, hanem halottak! Miattam haltak meg! Nem fogom annyiban hagyni!- pattant fel ő is. Kezd dühbe gurulni.
-Shean ez nem megoldás!- szóltam rá.- Milyen elmebeteg képes bosszúból gyilkolni?
-Az aki végig szenvedte az életét a szülei nélkül!- kiáltott rám.- Mind végig szidtam apámat, mert azt hittem, hogy elhagyott engem, de 15 évesen tudtam meg, hogy már tizennégy éve hallott!
-Nyugodj meg!- lépett oda hozzá Nina.
-Kérlek, most ne - nézett rá, mire a lány arrébb lépett.- Tudom, hogy szörnyűnek hangzik. De te is ezt tetted volna a helyemben!
-Sosem gyilkolnék semmi miatt!- kiabáltam vissza.- ¡Tonterías!
-Képzeld magad az én helyembe! Próbáld meg átgondolni, hogy mit élhettem át!
-Shean...- kezdtem el nyugodtabb hangon.
-Camile, értsd meg, hogy ez nem volt könnyű döntés. De nem voltam képes elviselni, hogy valakik szándékosan ölték meg a családomat - folytatta ő is halkabban.- Csak a nagynéném maradt nekem, senki más. Mindez miattuk!
-Shean...- próbálkoztam újra megszólalni.
-Komolyan sajnálom! Nem akartam, hogy tudj róla! Nem gondoltam volna, hogy valaha rájössz - lépett közelebb hozzám.- Nem akartalak belekeverni!- még közelebb lépett.- Nagyon sajnálom!
-Akkor sem értem, hogy volt neked erre...- csuklott el a hangom.
Nem tudok mit mondani! Sosem voltam még ilyen szótlan. Legszívesebben felpofoznám a szörnyűség miatt, de amikor ránézek elönt a szomorúság, mert tényleg nem tudhatom mit élhetett át. 
-Camile, nézd - szólalt meg Nina.- Shean nem rossz ember, de, ha csak egy kicsit is belegondolsz ebbe az egészbe meg tudod érteni. Tényleg borzalmas dolog, viszont neked van valamid, ami nekünk nincs - karolta át a srác derekát.
Khm... milyen jogon ölelgeti az ÉN randipartneremet? 
-Nina...- vette le a karját az oldaláról, majd rám nézett. Ő az enyém, ribi! Még akkor is, ha most tudtam meg egy olyan dolgot, ami véget vethet a még el sem kezdődött kapcsolatunknak...- Beszélhetnénk négyszemközt?- kérdezte nyugtalanul. Haha! Beszélni akar velem négyszemközt. Ezt neked Nina!
Lassan bólintottam, mire elindult a szobához, ahol a filmet néztük.
Követni kezdtem, de csak tisztes távolságból. Azért még egy kicsit tartok tőle.
Amint beléptem utána a helyiségbe bezárta az ajtót mögöttem. Hirtelen felugrott az egekig a pulzusom, gyorsabban kezdtem venni a levegőt. Te jó ég! Lehet, hogy meg akar ölni? Istenem, miért ismerem félre az embereket?
-Mielőtt elkezdesz pánikozni...- mondta halkan, mire felé fordultam.- Tehát már beparáztál - sóhajtott fel, majd leült az összecsukott kanapénak a szélére.- Eszem ágában sincs bántani téged! Egyszerűen csak nem akartam Nina előtt kimondani ezt - nézett mélyen a szemembe.
Mintha csak magához hívott volna a tekintete, közelebb léptem hozzá.
-Sosem néztem rá úgy a lányokra, mert nem akartam, hogy beléjük szeressek - folytatta kedvesen, halványan mosolyogva.- Mindig féltem, hogy emiatt a titok miatt, majd elmenekülnek előlem. De amikor megláttalak kémián, már késő volt és teljesen elfelejtettem a tervemet...
-Ha ez egy nyálas szerelmi vallomás akar lenni, amiben azt mondod, hogy én más vagyok, mint a többi, én olyan vagyok, aki amiatt mit tudom én mit megtennél, akkor most fejezd be - szakítottam félbe. Hirtelen felpattant a helyéről. Nem hátráltam meg, nem félek tőle.- Nem fogok ledöbbenni ettől, mert tudod, hogy baromság és ennek annyi értelme van, mint egy zsák kutyaszarnak. Shean, nem érdekel, hogy mit gondolsz, én nem fogom ezt elfogadni, úgyhogy jobban örülnék neki, ha nem kezdenél el prédikálni...- képtelen voltam befejezni a mondandómat.
Elhallgattatott.
A csókjával.
Shean megcsókolt!
Szinte minden kiszökött a fejemből és az érzelmeimre hallgatva átöleltem a nyakát, mire elkapta a derekamat mindkét kezével, majd szorosan magához húzott. Jól csókol. Ó, de még mennyire jól...
Fogalmam sincs mit akartam mondani, de mentségemre szóljon, hogy a srác nem igazán fogta vissza magát.
Az elején még ellenkezni akartam, de aztán becsuktam a szemem és nem tudtam gondolkodni sem.
Úgy csókolt, mintha az életén múlt volna. Hihetetlen, hogy mennyire puha és finom ajkai vannak.
Nem akartam, de vége lett.
-Közhely, de te tényleg más vagy - suttogott, pedig csak ketten voltunk.
-Miért?- kérdeztem halkan.
Hagyott egy kis szünetet, amíg lassan megpuszilta az arcomat.
-Mert azt hiszem beléd zúgtam.

6.rész - Shean, te...

Shean azt írta az üzenetében, hogy kényelmesen és lazán öltözzek a randira, persze, ha még áll. Visszaírtam neki fülig érő mosollyal, hogy naná, hogy áll.
Cece és Cassie felváltva rohangáltak a szekrényemtől hozzám. Mindenféle ruhákat dobáltak rám. Nevetségestől egészen az "ez még meg van?"-on keresztül a "te jó ég, ez hogyan került ide?"-ig.
Miközben veszekedtek, hogy egy narancssárgát, vagy lilát vegyek fel - én egy piros pólót akartam egy farmerrel, de ők ragaszkodtam az egybe ruhához -, kaptam egy sms-t Sandy-től.
Szerinte nem kéne elmennem, mert Shean-nek van egy nagy titka. Szimplán csak kiröhögtem. Na és? Nekem is...
Szóval végül arra jutottam, hogy kiraktam őket a szobámból és felvettem azt, amit én akartam eredetileg is.
Kinevettek és azt mondták, hogy Shean is így fog reagálni.
Ez nem jött be, mert mikor megérkezett megdicsért.
-Nagyon csinos vagy - mosolygott rám kedvesen.
Még hátra néztem a tesóimra egy hatalmas vigyorral, majd elköszöntem tőlük.
-Ha nem baj, akkor nem moziba meg hasonló helyre vinnélek - szállt be a kocsiba.
Nagyon menő kocsija van. Nem értek hozzá, de jól néz ki. Sötétzöld. Ja, azt hiszem ezeket hívják cabrionak.

Egy kissé lakatlan lakóparkhoz érkeztünk. Az egyik háznál Shean lelassított, majd megállt. Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, majd elindult befelé.
-Nem itt laksz - szólaltam meg.
Nagyon is jól tudom, hogy nem itt lakik, mivel Napsugár mellett van a házuk.
-Tudom. Ez egy barátom háza, gondoltam itt nyugodtabban leszünk - mosolygott rám.
-Ja, oké - mosolyogtam vissza.
Kinyitotta előttem az ajtót, majd megkínált itallal.
-Egy pohár víz jól esne - válaszoltam.
-Azonnal, hozom. Addig maradj itt - mosolygott tovább, majd eltűnt egy ajtó mögött.
-Szia Camy!- szólalt meg valaki, majd egy fehér ajtóban megláttam egy lányt.

-Ööö... helló - intettem vissza.

-Nina vagyok - nyújtotta a kezét, mikor odasétált hozzám.

Értetlenül, de kezet ráztam vele.

-Ó, Nina, örülök, hogy itt vagy - jelent meg Shean egy pohárral a kezében, amit odaadott nekem.- Elrendeztél mindent a pincében?- érdeklődött felemelt szemöldökkel olyan "tudodmiregondolok" tekintettel.

-Igen, persze - forgatta a szemét, mintha ez egyértelmű lenne.

-Ja, ne haragudj!- jutott eszébe, hogy én is itt vagyok.- Nina az... egyik haverom húga, és ez az ő háza - mutatott körbe.- Tudom, fura, de megegyeztem vele, azért vagyunk itt - nevetett fel.- Na, akkor mi megyünk is.

-Ne legyetek hangosak!- kacsintott ránk Nina, mire Shean vállon csapta és valami olyasmit mondott, hogy "Ne hülyéskedj!".

"A kék inges srác" elvezetett egy szobába, ahol volt egy hatalmas kanapé és a falon egy nagy ponyva. 

-Mit nézünk?- érdeklődtem.

-Hát gondolkoztam romantikus filmen...- erre elfintorodtam. Nem szeretem az ilyeneket.- de ezt gyorsan el is vetettem - folytatta egy kis nevetés után - amit az arckifejezésemre kaptam -, majd a kanapé felé invitált.- Végül egy jó kis akciófilmet választottam.

-Az jó! Azokat imádom!- leültem a garnitúrára, majd ő is csatlakozott.

-Reméltem - nyúlt egy távkapcsoló felé.

[---]

*Shean szemszöge*

Amíg összepakoltam és összeszedegettem a földre hullott popcorn-t Camile elment a mosdóba.

Nem nehéz megtalálni, mert egy nagy barna ajtó, és eléggé kitűnik.

Viszont a baj az, hogy vagy szorulása lett, vagy nem tudom, de én előbb befejeztem a dolgomat, minthogy ő visszaért volna.

Útra keltem, hogy megtaláljam, de nem volt a mosdóban. Furcsa volt.

Körbenéztem a folyosókon, majd észrevettem, hogy nyitva a pinceajtó.

-Nina!- kiáltottam el magam, mire a hátam mögül egy torokköszörülés hallatszott.

-Igen?- nézett rám.

-Te hagytad nyitva az ajtót?- mutattam arra.

-Nem. Én becsuktam, de nem is voltam lent mióta megjöttetek...- kerekedtek ki a szemei mire befejezte a mondatot.

-Te jó ég! Camy lent van?- szólaltam meg.

Hirtelen megindultam lefelé a lépcsőn, minél gyorsabban. Bár fogalmam sincs miért. Ha eddig nem vette észre, akkor valami gond van a szemével.

-Camile - találtam meg. A lépcsővel szembelévő falat bámulta, tehát háttal volt nekem.

-Ez mi?- kérdezte, majd riadt arccal rám nézett.

-Figyelj, én...- kezdtem, de félbe szakított.

-Mi a fene ez?- mondta újra egyre rémültebben.

-Ez elég hosszú történet és nem hiszem, hogy értenéd...

-Ez a te műved?- mutatott körbe.

-Igen, de nem úgy van ahogyan te gondolod!- ráztam a fejem.

-Shean, te...- nézett rám, mire egy lépéssel hátrább lépett, de beleütközött valamibe és felsikított.- Te gyilkos vagy?- szólalt meg.

-Na azért ez a szó kicsit durva, de nagyon logikus magyarázatot tudok adni!- kezdtem el a mondandómat.

-Nem akarom tudni, hogy miért vannak itt ezek a hullák... szétdarabolva - nyelt egy nagyot a mondata végén.

Igaz, hogy az egész szoba csupa vér, és, hogy a polcokon test részek vannak, de azokat Nina tette oda... Én nekem ezek nem kellenek. Na nem mintha a többi igen...

-Te ezt tudtad?- nézett Nina-ra.

-Na jó, ha már ennyit tudsz akkor tudd a teljes igazságot - válaszolt, majd felsóhajtott.- Igazából a segédje vagyok. Nem úgy értem, hogy én is gyilkolok vele, én csak a hullákkal foglalkozom - rántott vállat.

*Camile szemszöge*

Vállat rántott. Úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Te jó ég!

-Ezek emberek Shean!- szólaltam meg teljesen pánikholtam.

-Voltak - javított ki.

Idegesen körbenéztem. Azt hiszem, hogy egy még rémálomnak is szörnyű. 

Két-két polc a fal mellett, elől egy nagy asztal rajta késekkel, ollókkal, szerszámokkal. A falon pedig egy nagy vászon volt feltéve. Mindenhol vér volt, kivéve a padlón, azt világosbarna parketta fedte. 

Az egész szoba eredetileg sötétbarna volt, de a vörös foltok miatt ijesztő minden. Meg az egész ijesztő!

-Mióta csinálod ezt?- értetlenkedtem.

-Hát... nem erre a kérdésre számítottam - nevetett fel. Hogy tud ilyen helyzetben nevetni?

-Tessék?

-Szerintem logikusabb kérdés lenne, hogy, miért, nem az, hogy mióta - magyarázta.

-Nem érdekel, hogy miért... - ráztam a fejem.- Nem akarok ebbe belekeveredni!- ellenkeztem.

Rám nézett, majd felsóhajtott.

-Pár éve kezdődött - válaszolt, de nagyon látszott rajta, hogy folytatni akarja.

-Nekem ennyi bőven elég volt mára. Shean, kérlek vigyél haza!- erőt vettem magamon és ránéztem.

-Nem mehetsz sehova - húzta félre a száját Nina.- Vagy meghallgatod Shean mondanivalóját, vagy te is így végzed - mutatott a hullákra.

-Te jó ég!- kaptam a szám elé a kezem.

-Camy, tényleg meg van a normális magyarázatom!- lépett közelebb hozzám.- Csak menjünk fel, rendben?- kérdezte, majd a kezét nyújtotta.

Bólintottam, de még véletlenül se fogtam meg.

Félek...

Nagyon félek.

5.rész - Imádlak titeket

Mr Trassel késett. Sokat. Már legalább tíz perc elment az órából, és még mindig nem volt sehol. Te jó ég! Ha ezek után is megíratja kivágom az ablakon!
-Hé, Danze!- szólt hozzám valaki, majd a füzetem hirtelen eltűnt előlem.- Te komolyan tanulsz?- röhögött a képembe Dereck.- Csak nem íratja meg fél óra alatt a négy oldalas dolgozatot!
-Viszont, ha mégis, szeretnék tudni mindent!- kaptam ki a kezéből, majd lehajtottam a fejem. Még láttam, hogy vállat ránt, majd vissza indul a helyére. Miért kell ilyenekkel egy órán lennem?
Hirtelen kicsapódott az ajtó, majd Mr Trassel jelent meg dühös arccal.
-Azonnal üljetek le!- szólt ránk, aztán lassan a tanári asztalhoz sétált.
Lassan fellélegzett, utána végig nézett az osztályon.
-Ne haragudjatok. Feszült vagyok - szólalt meg.- Ma két diákom is ott hagyta a szakkörömet és ideges lettem, mivel a földrajz tanár lebetegedett és nekem kell megtartanom 8. órában a 10-eseknek az órát. Értitek, egy biológia tanár egy földrajz órát. Nevetséges...- sorolta tovább a problémáit.
Mr Trassel jó fej, szinte mindenki bírja - csak azok akik legalább hármasra állnak biológiából, és nálunk mindenki legalább négyes belőle -, ezért amikor elborul az agya, nekünk kötelességünk végig hallgatni. Mi vagyunk az egyetlen normális osztálya. Ha nem panaszolhatja el magát, mindenki rosszul jár.
Az egész órát végig beszélgettük. Mr Trassel lenyugodott miután sikeresen lenyugtattuk, hogy ő milyen nagyszerű tanár és, hogy mennyi mindenre képes...
Igen. Most sokan benyaliztak. Sokan. Szinte már nevetséges, hogy hogyan.
Végül nem íratta meg a dogát, sőt azt mondta, hogy, ha következő órán aki megírja jelesre, kétszer írja be a naplóba. Mondtam már, hogy Mr Trassel a kedvenc tanárom?
[---]
Haza felé sétáltam, mikor felkapta a hirtelen jött szél a hajamat. Miután sikerült lelapogatnom, körbe néztem, majd felsóhajtottam.
Messze van még az a haza.
Mivel péntek van, suliból siettem edzésre, de még elintéztem pár dolgot otthon (lepakolás, átöltözés, egy gyors puszi anyának). Rohantam máris edzésre, de lerobbant a kocsim így dühöngve kértem meg Cassie-t, hogy legyen szíves elvinni. Ez még így jó is volt csak már értem jönni nem tudott. Szóval most gyalogolhatok 6 háztömböt. Természetes, hogy a buszt is lekéstem. Ki lennék, ha nem így lett volna?
Mindegy, a negyede már meg van. Egyszer biztos haza érek.
Amúgy szeretek sétálgatni ősszel. Főleg szeptemberben : kellemes szél fúj, színekben pompáznak a fák, a még itt maradt madarak is szépen csiripelnek. 
Írnom kéne egy verset. Vagy bármint.

Leültem egy közeli padra, majd előszedtem a táskámból az egyik éppen nálam maradt füzetemet.
Mélyen beszívtam az őszi levegőt, majd becsuktam a szemem és átadtam magam a körülöttem lévő hangoknak.
Kezdetnek leírtam a kedvenc dalom kedvenc sorait.

[---]

Otthon Cece várt karba tett kezekkel. Mellesleg, a szobámban. MIT KERES CECE A SZOBÁMBAN? Ezt meg is említettem neki.
-Én csak beszélgetni szeretnék a húgommal, ha már el se meséli, hogy randin volt!- mosolyodott el a komoly mondata végén.
-Jaj - legyintettem, majd letettem a táskámat az asztalomra.
-Naaa, mesélj - nézett rám könyörgő szemekkel.
-Csak ittunk egy shake-et, aztán beszélgettünk - ültem le mellé az ágyra.
-Helyes?- érdeklődött mosolyogva.
-Láttál múltkor Eathan-nel. Tudod, a suli udvarban. Amikor egy srác odajött hozzám. Na ő az - vigyorogtam rá.
-Ó, te jó ég! Ő nagyon helyes!- kapott az arca elé, mintha fel akarna sikítani.
-Ki helyes?- állt meg az ajtóban Cassie, majd miután végig nézett Cece-n, rám mosolygott.- Shean Madder?- kérdezte keltelés nélkül.
-Igen - mosolyogtam vissza, mire belépett a szobámba, majd lassan becsukta az ajtót. Anyu nincs itthon, mindegy.- Amúgy meg hogy-hogy itthon vagy?- értetlenkedtem.
-Most jöttem meg, épp a fürdőbe indultam mikor meghallottam Cece-től a helyes szót. Muszáj volt ide jönnöm - nevetett fel.
Hát, igen. Cece nem túl gyakran használja ezt a szót. Nagyon ritka az olyan fiú, aki neki ő bejön. De ő az enyém!
-Na és mikor mentek újabb randira?- érdeklődött Cass hatalmas szemekkel.
-Holnap - mondtam ki egy kis idő után, mire mindketten felsikítottak.
Hirtelen felpattantak a helyükről - mellőlem - aztán elém álltak.
-Ez...ez...- nézett Cece Cassie-re, mosolyogva.
Egymásnak háttal fordultak, majd egyszerre mondták :
-Szerelem!

Még mutogattak is, hogy hatásosabb legyen.

-Még semmi sem biztos!- törtem össze a kis álomvilágukat.- Csak randizunk! Nem járunk!- világosítottam fel őket.
-Ez akkor is nagy dolog!- nevetett fel zavartan Cece, majd leült mellém és átölelt.
-Camy, az első pasi igen is fontos!- csatlakozott Cass is, és utánozta a cselekedetet.
-Shean, nem is az első - értetlenkedtem.
-Sandy nem számít!- szólt rám.- Shean fontos lehet még neked - mosolygott rám.
-Ez nem igaz - mondtam nyugodtan.- Vagyis nem tudom...- nevettem fel.

-Na és mikor fogod bemutatni nekünk?- érdeklődött kisebbik nővérem.

-MÉG NEM IS JÁRUNK!- kiáltottam fel.

-Még - emelgette a szemöldökét idősebbik nővérem.

-Igazán a lényeget ragadtad meg - ráztam meg a fejem, majd felálltam az ágyról.- Mi lenne, ha most magamra hagynátok? Szeretnék lezuhanyozni és aludni! Fáradt vagyok - jelentettem ki, mire mindketten felpattantak.

Kaptam még egy-egy ölelést, majd egy "jó éjt" mondattal és egy mosoly keretében magamra hagytak.

-Imádlak titeket - mondtam magamnak, majd előszedtem a pizsimet.

Egy sóhajtás keretében átballagtam a fürdőbe, ott pedig bezártam az ajtót.

Belenéztem a tükörbe és észre kellett vennem, hogy mosolygok. Ó, most beleültették a bogarat a fülembe! Shean-re gondolok! Hé! Én Shean-re gondolok...

4.rész - A kék inges srác

[---]

Csak nézegettem a banános shake-em, de valahogy nem tudtam rávenni magam, hogy beleigyak. Túl sok minden volt egyszerre a fejemben. 

Hogy a fenébe jöhettem el Shean-nel randizni mikor nem volt 1 órája, hogy Sandy megcsókolt?

Ahh... idióta vagyok!

-Na mesélj! Mi bajod van?- érdeklődött Shean, majd kérdően rám nézett.

-Ja! Semmi, csak fáradt vagyok - mosolyogtam rá őszintén.

-Ugyan... Nem versz át - próbálkozott újra.

-Hát, ma délután beszéltem egy barátnőmmel, akinek komoly gondjai vannak - vajon beveszi, ha így mesélem el? - Végül is annyi az egész, hogy csókolózott a volt pasijával, azelőtt, hogy randira ment volna egy másik sráccal - húztam félre a számat.
-Hű! Ez aztán kemény helyzet - értett egyet.
-Azon gondolkodom, hogy miért csinálta. Hogy lehetett ilyen hülye?- néztem rá Shean-re.
Eddig észre se vettem, hogy kék ingben van. Hm... Jól áll neki a kék ing.
-Hát... gondolom, megoszlik az érzelme a két srác között. Az már biztos, hogy érdekes helyzetben van - nevetett fel, majd belekortyolt az italába. Tehát nem jött rá. Szuper!- Nem lennék egyik srác helyében se - rázta a fejét félre húzott szájjal. Öm..- Akármelyiket is választja, biztos, hogy nem fog sokáig tartani a kapcsolatuk. Ha képes volt megtenni ezt, nem hiszem, hogy túl sok remény is lenne, hogy bármelyiket megtartsa - magyarázta.
-Ezt miből gondolod?- érdeklődtem. Görcsbe rándult a gyomrom. Oh, jaj!
-Ki akarna olyan csajt, aki másra is gondol nem csak a "kiválasztottjára"? Értem én, de szerintem ez a lányoknál is így van, hogy, ha valakivel együtt van nem tud másra is ránézni. Max, ha nem szereti igazán.
-Érdekes megközelítés - bólogattam.
-Á, csak elgondolkodtam - nevetett fel. Úristen, de aranyosan nevet! Kinek kell Sandy?
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen okos vagy - mosolyogtam rá.- Beszéljünk komoly dolgokról - eddig észre se vettem, hogy már vagy a fél italomat megittam.- Tovább tanulás?- néztem rá komolyan.
-Hát...Huh - sóhajtott fel.
[-----]
Másnap kémián Napsugárral nem is figyeltünk, csak a tegnapi napot beszéltük át. Természetesen spanyolul hadartuk el egymásnak a gondolatainkat, nehogy véletlenül valaki megértse. Plusz, hogy még biztosabb legyen Shean-t átbecéztük "kék inges srác"-nak, mert tegnap kék ingben volt a randin.
Napsugár szerint egyáltalán nem fair, hogy így közelíti meg a dolgokat, nem tud semmiről. Végül kiderült, hogy Sandy egy seggfej. Reggel Katy-vel érkezett suliba, és a szemem láttára csókolta meg! Még a szemembe is nézett, mielőtt megcsókolta! Szemét!
Szóval nagyon hiányzom neki...aha, szerintem is.
Tehát akkor eldöntöttük, hogy a terv az, hogy Shean belém zúgjon. Stacey látta tegnap a randi után haza menni, mosolygott. Nagyon.
Azt hiszem boldog vagyok. Azt hiszem.

Matekon ismételtünk a dogára, tehát volt időm kicsit írogatni.
Van egy verses füzetem.
Az alatt a 45 perc alatt, írtam Shean-ről vagy 6 verset! Te jó ég... Belezúgtam volna?
Jó, mentségemre szóljon, ha a suli leghelyesebb új fiúja, azt mondja, az első randitok után, hogy jól érezte magát, és tetszel neki, azért jogosan érezheted magad így.

Ebédnél Stace Shean mellé ültetett. Szó szerint át lökött mellé.
Kedvesen rá mosolyogtam, majd egy üzenetet csúsztatott át a tálcám alá.
Feltűnésmentesen előszedtem, majd szinte felsikítottam. Úristen! Shean megadta a számát, és elhívott még egy randira!
Odatátogtam neki, hogy a szombat az tökéletes számomra, magyarán ráérek.
Az egyetlen szabad szombatomat szeptemberben képes vagyok odaadni neki? Igen.
Múlt hétvégén anyám tesójának az esküvőjén voltunk, jövő hétvégén unokatesóim jönnek hozzánk, mivel a szülők elutaznak és nem merik megint rájuk bízni a házat. Múltkor széttörtek két asztalt és betörték a nappali ablakát. Senki se tudja hogy voltak erre képesek. Amúgy ikrek. Jó fejek, bírom őket. Csak néha, elég idióták tudnak lenni... Mint én!
Utána pedig anyunak az éves diáktalálkozójára kell mennem, mivel úgy döntöttek kétévente elhozzák a gyereküket, had ismerkedjenek ők is össze, ha már a szülök osztálytársak voltak az egyetemen... Baromság.
Szóval, most tudnék pihenni, erre Shean-nel leszek. Bár nem zavar.
-Épségben hazaértél ahogy látom - mosolygott rám a "kék inges srác".
-Igen - nevettem fel.
Ja, igen. Tegnap azzal hülyéskedtünk, hogy milyen szerencsétlenségek történhetnek, míg hazaér az ember. Beleesik az árokba, kibicsaklik a lába, kirabolják, lelövik/megölik stb... Érdekes témáink voltak.
-De te is.
-Hát, csak egy kis fejmosást kaptam, mert az első jegyem kettes, történelemből - röhögött fel.
-Uh, erről jut eszembe, sietnem kell tanulni. Még nem néztem át a biológiát, és dogát írunk. Sziasztok!- köszöntem el mindenkitől, majd mielőtt megfordultam láttam, hogy Shean rám kacsint, majd elkezd röhögni valamin Eathen-nel.
Letettem a tálcámat a helyére, majd miközben megigazítottam a vállamon a táskát, elkaptam Sandy tekintetét, ahogy rám vigyorog és megpuszilja Katy arcát.
Ó! Azt hiszi érdekel? Nevetséges.

Sziasztok! Tudom, hogy sokat késtem és még elég rövid is lett! Csak a végét már siettem, mivel elvileg pakolnom kéne, csak fogalmam sincs mit tegyek még el, holnap ugyanis táborba megyek és szombatig nem is lesztek itthon. :(
Viszont végre meg jött az ihletem és sikerült összehoznom a részt, háromszoros újrakezdéssel! Nevetséges vagyok. Mindegy. Köszönöm a feliratkozást, és véleményeket! Remélem sokáig maradtok! ;)

xx ˇCassie

3.rész - Hétre ott vagyok érted.

-Oké, bent találkozunk - mosolyogtam Eath-re, majd visszafordultam a kocsimhoz és lezártam.
Halk lépteket hallottam, majd egy kar ölelte át a derekam. Felismertem. Túl sokáig tapasztaltam... Már megszoktam.
-Tényleg érdekel - szólalt meg Sandy.
-Tényleg semmi közöd hozzá - fordultam felé. Nem. Nem engedett el.
-Kérlek - nézett rám.
-Miért érdekel? Te úgyis Katy-vel vagy.
Hirtelen közelebb húzott magához.
-Nem járok vele - magyarázta.- Féltékennyé akartalak tenni - suttogta a fülembe.
-Nylec, szállj le róla - szólalt meg mögöttünk valaki.
-Madder - mordult fel, majd elengedett.- Mit akarsz?- fordult felé.
-Jobban teszed, ha leszállsz róla-  szólt rá.
-Ki vagy te, hogy megmond mit egyek?- kérdezte... jogosan.
-Az, akivel nem akarsz kötekedni - magyarázta.
-Na, mi van, belezúgtál a csajomba?- vetette fel gúnyosan.
-Nem vagyok a csajod - jelentettem ki.
-Tűnj el Nylec!
-Úgyis órám van...- mintha szívességet tenne, elment.
-Milyen nevetséges, nemde?- nevettem fel.
-Az hát - nézett rá.
-Igen San is, de én rólad beszélek- néztem rá.- Még, hogy belém vagy zúgva - mosolyogtam.
-Ha-ha! Milyen vicces! Hogy én?- nevetett fel zavartan.
Értetlenül rá mosolyogtam. Azért, szerintem, nem vagyok olyan ronda...
-Na én megyek órára - indultam meg.
-Hé, várj!- állított meg a kezemet megfogva.
-Igen?- néztem rá.
-Csinálsz valamit délután?- érdeklődött.
-Öm... nem igazán. Miért?- kérdeztem vissza.
-Nincs kedved eljönni velem valahova?- ingott meg a tartása.
-Hát, izé...nem is tudom - nevettem fel zavartan.- Na jó - mosolyogtam rá.
-Rendben, akkor hétre ott vagyok érted, de a többit, majd napközben megbeszéljük - mondta, majd ott hagyott.
Felsóhajtottam, majd én is indultam...matekra? rajzra? Franc se tudja! Nem is érdekelt.
Shean Madder-rel randizok! A suli egyik leghelyesebb új fiújával!
[---]
-Szóval nagyon örülnék, ha páran közületek csatlakoznának a kertész csapathoz! Sziasztok!- próbálta menteni a menthetetlen Mr Trassel, a biológia tanár. Kár, hogy már csengettek, és ilyenkor egyetlen egy diák se figyel a tanárra, csak én.
-Naaa, gyere!- győzködött Stace.
-Napsugár, meg ne haragudj, de menő csaj vagyok, szerinted mennyire lenne gáz, ha kertészkednék?- néztem rá kérdően, keresztbe tett kezekkel.
-De... olyan jó vagy bioszból! Kérlek! Nagyon fontos lenne!- kérlelt tovább.
-Nem! Felejtsd el!- forgattam a szemem, majd kisétáltam a teremből.
Lassan, komótosan a szekrényemhez ballagtam.
Sóhajtva kinyitottam, majd bepakoltam a cuccom, és kivettem a franciát.
-Miért vagy ilyen gonosz?- durcizott be mellettem.
-Nem vagyok gonosz, csak nem fogom alább adni a népszerűségem.
-Sznob vagy!- szólt rám.
-Nem érdekel - ráztam a fejem.- Van elég programom így is - sóhajtottam.- Sajnálom Stacey! Hétfőn zeneklub, kedden zongora órám van, pénteken pedig edzésre megyek. A többi nap pedig 7 órám van - magyaráztam.
-Jó rendben. Békén hagylak.

Délután a franciát (mily irónia szerény életemben) próbáltam magolni, bár nagyon nehezemre esett.
Utálom a franciát.
Csengetésre lettem figyelmes, majd pár másodperccel  később kopogtattak az ajtómon.
Shean? De azt mondta csak hétre jön!
-Gyere!- szóltam az ajtóra se nézve.
Biztos akkor Eathan...
Míg motyogtam magamban, besüppedt az ágy mellettem.
-Francia?- érdeklődött.
Felsóhajtva összecsaptam a füzetemet, majd felé néztem.
-Sandy, mit keresel itt?
-Bocsánatot akarok kérni!
-Nincs miért.
-Camy!- csúszott közelebb hozzám, majd felsóhajtott.- Annyit kérek, hogy csukd be a szemed és képzeld el az, amikor a tó parton voltunk.
-Miért?- értetlenkedtem.
-Csak... csináld!
-De...
-Camy kérlek!- nézett rám szépen.
-Na jó.
Rávettem magam és azt csináltam, amit mondott.
-Akkor jó volt - mosolyodtam el.
Tényleg jó volt. Kettesben voltunk, az erdő közepén található tónál. Néztük, hogy úszkálnak a halak a víz alatt, míg a kacsák az átlátszó, kristálytiszta, felszínen lebegtek. Egymáshoz bújtunk és beszélgettünk mindenféléről. Olyan jó elvoltunk, akkor még semmi se érdekelt minket. Nyomi kis kilencedikesek voltunk és csak egymással törődtünk. Pont az volt benne a tökéletes, hogy akkor gondtalanokként és fiatalokként éltük az életet. Elmondhatatlanul szerelmesek voltunk.
Nos, ez már kicsit megváltozott. Kicsit
-Tudom - suttogta.
Kinyitottam a szemem, épp akkor, amikor Sandy megcsókolt...
Ki tudja, hogy miért, reflex, vagy megszokás, becsuktam a szemem, és visszacsókoltam.
Hosszú volt a csók...Lehet, hogy kicsit túl hosszú.

-Te amo caro - mosolygott rám.

-San - szólaltam meg, mire megcsókolt. - San!

-Sajnálom!- rázta a fejét.

-Én is - sóhajtottam.

-Nem! Nem a csókot!- magyarázta.- Azt, hogy Katy előtted csókolt meg - mondta, mire hirtelen elmosolyodott.- Nem vagy együtt Heartis-sel!

-Nem hát!- kaptam el a fejem.- Nem érdekel mit csinálsz vele - néztem rá komolyan.- De nekem ma randim van Shean-nel!

-Ma-madder-rel randizol?- nyomott le az ágyra. - Ezek szerint nem voltam elég világos - nézett félre.

-Ezt, hogy érted?- értetlenkedtem.

-Világosan meg mondta neki, hogy te az enyém vagy!- hajolt közel az arcomhoz.

-Nem vagyok senkié!- kiabáltam rá, aztán arrébb toltam.

-Tudom... csak, sajnálom - halkult el.- Hiányzol

A fejét behajtotta a nyakam mellé. Mindig is tökéletesen illett oda az arca.

Teljesen meglepődtem.

-Sandy - sóhajtottam. - Te is hiányzol.

-Tényleg?- nézett rám meglepődötten, de boldogan.

Good Morning! Hogy vagytok ezen a napsütéses kedd reggelen? (9:52, igen reggel van!)

Szóval, remélem tetszett a rész :D elviselnék pár kommentet ;)

Jó utolsó napi pihenőt sulisoknak! Have a nice day!