Halk lépteket hallottam, majd egy kar ölelte át a derekam. Felismertem. Túl sokáig tapasztaltam... Már megszoktam.
-Tényleg érdekel - szólalt meg Sandy.
-Tényleg semmi közöd hozzá - fordultam felé. Nem. Nem engedett el.
-Kérlek - nézett rám.
-Miért érdekel? Te úgyis Katy-vel vagy.
Hirtelen közelebb húzott magához.
-Nem járok vele - magyarázta.- Féltékennyé akartalak tenni - suttogta a fülembe.
-Nylec, szállj le róla - szólalt meg mögöttünk valaki.
-Madder - mordult fel, majd elengedett.- Mit akarsz?- fordult felé.
-Jobban teszed, ha leszállsz róla- szólt rá.
-Ki vagy te, hogy megmond mit egyek?- kérdezte... jogosan.
-Az, akivel nem akarsz kötekedni - magyarázta.
-Na, mi van, belezúgtál a csajomba?- vetette fel gúnyosan.
-Nem vagyok a csajod - jelentettem ki.
-Tűnj el Nylec!
-Úgyis órám van...- mintha szívességet tenne, elment.
-Milyen nevetséges, nemde?- nevettem fel.
-Az hát - nézett rá.
-Igen San is, de én rólad beszélek- néztem rá.- Még, hogy belém vagy zúgva - mosolyogtam.
-Ha-ha! Milyen vicces! Hogy én?- nevetett fel zavartan.
Értetlenül rá mosolyogtam. Azért, szerintem, nem vagyok olyan ronda...
-Na én megyek órára - indultam meg.
-Hé, várj!- állított meg a kezemet megfogva.
-Igen?- néztem rá.
-Csinálsz valamit délután?- érdeklődött.
-Öm... nem igazán. Miért?- kérdeztem vissza.
-Nincs kedved eljönni velem valahova?- ingott meg a tartása.
-Hát, izé...nem is tudom - nevettem fel zavartan.- Na jó - mosolyogtam rá.
-Rendben, akkor hétre ott vagyok érted, de a többit, majd napközben megbeszéljük - mondta, majd ott hagyott.
Felsóhajtottam, majd én is indultam...matekra? rajzra? Franc se tudja! Nem is érdekelt.
Shean Madder-rel randizok! A suli egyik leghelyesebb új fiújával!
[---]
-Szóval nagyon örülnék, ha páran közületek csatlakoznának a kertész csapathoz! Sziasztok!- próbálta menteni a menthetetlen Mr Trassel, a biológia tanár. Kár, hogy már csengettek, és ilyenkor egyetlen egy diák se figyel a tanárra, csak én.
-Naaa, gyere!- győzködött Stace.
-Napsugár, meg ne haragudj, de menő csaj vagyok, szerinted mennyire lenne gáz, ha kertészkednék?- néztem rá kérdően, keresztbe tett kezekkel.
-De... olyan jó vagy bioszból! Kérlek! Nagyon fontos lenne!- kérlelt tovább.
-Nem! Felejtsd el!- forgattam a szemem, majd kisétáltam a teremből.
Lassan, komótosan a szekrényemhez ballagtam.
Sóhajtva kinyitottam, majd bepakoltam a cuccom, és kivettem a franciát.
-Miért vagy ilyen gonosz?- durcizott be mellettem.
-Nem vagyok gonosz, csak nem fogom alább adni a népszerűségem.
-Sznob vagy!- szólt rám.
-Nem érdekel - ráztam a fejem.- Van elég programom így is - sóhajtottam.- Sajnálom Stacey! Hétfőn zeneklub, kedden zongora órám van, pénteken pedig edzésre megyek. A többi nap pedig 7 órám van - magyaráztam.
-Jó rendben. Békén hagylak.
Délután a franciát (mily irónia szerény életemben) próbáltam magolni, bár nagyon nehezemre esett.
Utálom a franciát.
Csengetésre lettem figyelmes, majd pár másodperccel később kopogtattak az ajtómon.
Shean? De azt mondta csak hétre jön!
-Gyere!- szóltam az ajtóra se nézve.
Biztos akkor Eathan...
Míg motyogtam magamban, besüppedt az ágy mellettem.
-Francia?- érdeklődött.
Felsóhajtva összecsaptam a füzetemet, majd felé néztem.
-Sandy, mit keresel itt?
-Bocsánatot akarok kérni!
-Nincs miért.
-Camy!- csúszott közelebb hozzám, majd felsóhajtott.- Annyit kérek, hogy csukd be a szemed és képzeld el az, amikor a tó parton voltunk.
-Miért?- értetlenkedtem.
-Csak... csináld!
-De...
-Camy kérlek!- nézett rám szépen.
-Na jó.
Rávettem magam és azt csináltam, amit mondott.
-Akkor jó volt - mosolyodtam el.
Tényleg jó volt. Kettesben voltunk, az erdő közepén található tónál. Néztük, hogy úszkálnak a halak a víz alatt, míg a kacsák az átlátszó, kristálytiszta, felszínen lebegtek. Egymáshoz bújtunk és beszélgettünk mindenféléről. Olyan jó elvoltunk, akkor még semmi se érdekelt minket. Nyomi kis kilencedikesek voltunk és csak egymással törődtünk. Pont az volt benne a tökéletes, hogy akkor gondtalanokként és fiatalokként éltük az életet. Elmondhatatlanul szerelmesek voltunk.
Nos, ez már kicsit megváltozott. Kicsit
-Tudom - suttogta.
Kinyitottam a szemem, épp akkor, amikor Sandy megcsókolt...
Ki tudja, hogy miért, reflex, vagy megszokás, becsuktam a szemem, és visszacsókoltam.
Hosszú volt a csók...Lehet, hogy kicsit túl hosszú.
-Te amo caro - mosolygott rám.
-San - szólaltam meg, mire megcsókolt. - San!
-Sajnálom!- rázta a fejét.
-Én is - sóhajtottam.
-Nem! Nem a csókot!- magyarázta.- Azt, hogy Katy előtted csókolt meg - mondta, mire hirtelen elmosolyodott.- Nem vagy együtt Heartis-sel!
-Nem hát!- kaptam el a fejem.- Nem érdekel mit csinálsz vele - néztem rá komolyan.- De nekem ma randim van Shean-nel!
-Ma-madder-rel randizol?- nyomott le az ágyra. - Ezek szerint nem voltam elég világos - nézett félre.
-Ezt, hogy érted?- értetlenkedtem.
-Világosan meg mondta neki, hogy te az enyém vagy!- hajolt közel az arcomhoz.
-Nem vagyok senkié!- kiabáltam rá, aztán arrébb toltam.
-Tudom... csak, sajnálom - halkult el.- Hiányzol
A fejét behajtotta a nyakam mellé. Mindig is tökéletesen illett oda az arca.
Teljesen meglepődtem.
-Sandy - sóhajtottam. - Te is hiányzol.
-Tényleg?- nézett rám meglepődötten, de boldogan.
Good Morning! Hogy vagytok ezen a napsütéses kedd reggelen? (9:52, igen reggel van!)
Szóval, remélem tetszett a rész :D elviselnék pár kommentet ;)
Jó utolsó napi pihenőt sulisoknak! Have a nice day!
