2.rész - Espaňol

Miután már az 5. lapot szabtam ki a francia füzetemből, mivel a radírozástól kiszakadt, felhívtam Eathan-t, hogy ugorjon már át segíteni.
-Na mi a probléma?- ült le mellém Eath.
-Estúpido francés!- morogtam mérgesen.
-Ne hülyézd le a franciát, csak, mert béna vagy hozzá!- szólt rám, majd kivette a kezemből a füzetet.
-A quién le importa? Lo odio!- dünnyögtem vissza, majd szétterültem az ágyon.
-Bocs, ezt most nem értettem - rázta a fejét.- Nem tanulok spanyolt - nevetett fel.
-Azt mondtam, hogy kit érdekel? Utálom a franciát!- magyaráztam.
-Nem bántott téged, ne utáld!
-Hagyom a fenébe! Ő is utál engem!- panaszkodtam
-Nem érdekel!- csapta le elém a füzetet.- Írd le azt, amit mondok!- dobott meg egy tollal.
Megfogtam az eszközt, majd vigyorogva néztem rá, hogy mondhatja.
[---]
-Mit gondolsz Napsugárról?- érdeklődtem.
-Kedves lány, nagyon vidám - nevetett fel.- Nem tudom mi bajod van vele - rázta a fejét értetlenül.
-Csak egyszerűen undorító az, ahogy hozzá áll a dolgokhoz - sóhajtottam.
-Mármint, pozitívan?- kérdezte mosolyogva.
-Mi van, még is heteró vagy?- nevettem fel.
-Mert szerintem teljesen normális, ha egy lány optimistaként áll a dolgokhoz, és nem úgy, mint te, máris megkételyezed azt, hogy milyen a beállítottságom?- pislogott rám nagyokat.
-Már meg ne haragudj, de az a bizonyos beállítottság max 2 hónapja van "beállítva" - körmöztem.
-Nos, vannak dolgok, amire az ember csak a végzős évére jön rá - bólintott, hogy hatásosabb legyen, bár szerintem ezzel inkább csak saját magát akarta meggyőzni.
-Mi bajod van?- értetlenkedtem, majd szorosan mellé ültem és olyan "figyelek, na mondjad" tekintettel néztem rá.
-Csak, Napsugár, vagyis Stacey, nagyon kedves lány, és nem akarom megbántani - sóhajtott fel.
-Miért is?- értetlenkedtem.
-Mivel...khm...szerintem tetszem neki, khm...
-Ez most komoly?- kerekedett el a szemem.
-Shean szerint igen - magyarázta.- És elég jól ismeri, mivel szomszédok.
-Áh, az gáz - nevettem fel.
-Mindegy - dőlt el az ágyamon.
-Camile!- kiáltott fel anyu.- Kész a vacsora!- szólt kedvesen.
-Menjünk enni!- kaptam el a karját, majd leráncigáltam a konyhába.
Leültem a szokásos helyemre (egy narancssárga huzatos székre), pontosan a kisebbik nővérem, Cece mellé.
Eath ledobta magát a másik nővérem, Cassie mellé.
-Szia Eathan!- mosolygott rá kedvesen Cece.
-Szia - bólintott rá.
[---]
-Je....je....- motyogtam értetlenül, mivel nem tudtam kifejezni magam francia órán. Igen, felelek. - ¡Maldita sea!- suttogtam, majd Eath-re néztem.
Tátogott valamit. Megráztam a fejem, hogy nem értem.
-Dos veces durante el último - szólalt meg.
-Pardon, Eathan?- nézett rá a francia tanár.
"Kétszer az utolsót". Ezt nem értem.... Milyen utolsót? Hm...
Ja, de! Tudom!
A válaszom után, a tanár elismerően bólogatott, majd a helyemre küldött.
Huh, ezt megúsztam.
-Köszi - mosolyogtam rá Eath-re.
-Spanyolul úgy se érti - nevetett fel halkan.
-Így van - bólintottam egyetértően.

Óra után a szekrényemhez siettem.
-Szia!- mosolygott rám vidáman Napsugár.
-Szia - néztem rá halvány mosollyal.
-Jó voltál francián - nevetett fel.
-Ezt, hogy érted?- értetlenkedtem.
-Hát, annyit elmondok, hogy nem csak te tudsz spanyolul - kacsintott rám.
-Hallottad, amit Eathan mondott?- érdeklődtem zavartan.
-Persze! Perfektül beszélem a nyelvet!
-Hű! Az szuper - mosolyodtam el.
-Az - kacagott fel. - Csak a tanár nem - mosolygott.
-Egy francia tanár ne is beszéljen spanyolul. Főleg ne ilyen helyzeteknél - nevettem fel, majd hirtelen elment a jó kedvem.
-Minden oké?- érdeklődött.
-Ja, persze - fordultam felé. Megláttam Sandy-t. Felénk közeledett.- Hé, Napsugár, mit szólnál, ha előbb te érnél be a kémialaborba? Foglalj helyet!- kértem kedvesen.
-Oké, persze. Ott találkozunk - mosolygott vissza, majd elrohant a terem felé.
Felsóhajtottam, majd visszafordultam a pakkomhoz.
-Camile - dőlt a zöld, mellettem lévő szekrényhez.
-Sandy - néztem rá egy pillanatra.
-Őszintén, kérdezhetek valamit?- érdeklődött.
-Hogy seggfej vagy-e? Igen!- vigyorogtam rá.
-Nem - sóhajtott.- Tényleg együtt vagy Heartis-sel?- kérdezte komolyan.
-Mi közöd van hozzá?- fordultam felé, majd becsuktam az ajtómat és megigazítottam a táskámat a vállamon.
-Mert a te kis barátnőddel is kavargat - mutatott Napsugár felé, majd észre vette, hogy egyáltalán nem érdekel a jelenléte.- Ezt most miért is csinálod?- nézett rám, azzal a bizonyos "úgy is tudom, hogy szeretsz még" tekintettel.
-Ehhez most miért is lenne közöd?- nevettem fel, majd a vállát megcsapva elindultam a terem felé.
Hirtelen megragadta a karom és magához húzott.
-Tudod, hogy hülyeség ezt csinálnod - pillantott rám.
-Elengednél?- érdeklődtem.
-Tudod, hogy nem ilyen vagyok - folytatta, mintha meg se szólaltam volna.- Tudod, hogy szeretlek - suttogta.
-Igen? És erre miért nem gondoltál a nyáron? Vagy amikor Katy-vel randizgattál?- kérdeztem.
-Nem tehettem róla!- akadt ki.
-Hogyne...- forgattam a szemem.
-Engedd el Nylec - lépett hozzánk Shean.
-Mert mi lesz Madder?- nevetett fel, majd felé fordult, elengedve engem.
-Jó lesz, ha nem szívózol vele, mert velem gyűlik meg a bajod! - magyarázta. Én pedig elkerekedett szemekkel néztem.
Sandy csak felnevetett, majd megtörölte a szemét, mintha kicsordult volna egy könnycsepp.
-Jaj, olyan vicces vagy - csapott rá a vállára.
Ezt mintha nem kellett volna, Shean dühösen ránézett, majd... Egy gyomrossal ajándékozta meg San-t...

Még mindig elképedve ültem le a helyemre Stacey mellé.
-Minden rendben?- érdeklődött meglepődve.
-Hát...nem is tudom... Te voy a contar después de la clase - sóhajtottam.
-Oké - sóhajtott fel, mire hirtelen Eath hátra fordult.
-Te értetted, amit mondott?- értetlenkedett.
-Persze. Perfectamente hablar español - vigyorgott.
-He?- kerekedett el a szeme.
-Azt mondta, tökéletesen beszél spanyolul - fordítottam kicsit mosolyogva.
-Oké, és te mit mondtál?- érdeklődött.
-Azt, hogy majd óra után elmesélem.
-Eath, tanulj meg spanyolul - nevetett fel Napsugár.
-Nem akarok, maradok a franciánál - nevetett vissza.
Kinyílt az ajtón, Shean és Sandy lépett be az ajtón, Mr. Jackson-nal.
-Hallatlan!- kiáltott még rájuk, majd a helyükre küldte őket.- Erről még számolunk!- förmedt rájuk, majd fellapozta a kémiakönyvet. Gondolom órát szeretne tartani...
San és Shean az asztal két legkülső felén ültek. Minél messzebb egymástól.
Na, ennyit arról, hogy Sandy "mennyire jó fej"...

1.rész - Támadás!

Reggel halkan csaptam be a suli parkolójában az autóm ajtaját. Mélyen felsóhajtottam azon, hogy Katy és Sandy együtt érkeztek.
Eathan állt meg mellettem, majd átkarolta a vállam vigaszként.
-Csak azért teszi, hogy féltékennyé tegyen - nyugtatott...
-Hát, akkor sikerült neki!- néztem rá szomorúan, mire átölelt.
-Miért nem adod meg magadat?- értetlenkedett.
-Nem! Nem fogok ilyen könnyen megbocsátani neki! Soha! - tiltakoztam. Felfigyeltem, hogy Eath-nek megrebben a szempillája. Nos... Katy az ő volt barátnője volt. Most pedig felénk néz.
-Hogy lehettem ilyen?- érdeklődött. Azért sem fordultam hátra.
-Csókolj meg!- kérleltem.
Megkaptam, amit kértem, szájon puszilt.
Hirtelen szét nyílt az ajka, amit bőszen fogadtam. Idenéztek...
Néha azért jó, hogy csak én tudom, hogy a legjobb barátom a saját neméhez vonzódik.
Mikor eltávolodott, nyugodtan vettem, hogy akkor biztos elmentek innen.
-Sajnálom!- szólaltam meg. -Tudom, hogy ez neked milyen rossz, és sajnálom!
-Hé!- szakított félbe.- Annyira nem rossz - nevetett fel.- Na menjünk órára!- fogta meg a csuklóm.
-Jó-jó! Ne rángass!- nevettem fel.

Még csengetés előtt értünk be a terembe.
Kémia óra.
Ah...utálom.
A legnevetségesebb, hogy a tanulótársam az év első hetében hiányzik.
Hétfő van. Elvileg ma jön.
Azt tudom, hogy valami Stacey a neve...
Lepakoltam, majd beültem a helyemre és előszedtem a könyvemet.
Hirtelen kinyílt az ajtó és egy vörös hajú, vidám arcú lány toppant be rajta.
Ó, mond, hogy nem ő!
Körbenéztem. Mindenki másnak meg volt a párja.
A francba!
Felém fordult, majd mosolyogva megindult.
-Hé! Eath!- böktem meg az előttem ülő hátát.
-Mi az?- nézett hátra.
-Ki a párod?- érdeklődtem.
-Alex Ilean - forgatta a szemét.- Idegesítő egy csaj - sóhajtott.
-Szia!- köszöntött Stacey, mikor leült mellém.
-Én Napsugárt kaptam, cserélünk?- kérdeztem, de Mr. Jacken épp belépett a terembe.
Kezdődik az óra. Juppi.

Óra végén felkaptam a cuccomat, majd intettem Eath-nek, hogy majd csak ebédnél találkozunk és kimentem a szekrényemhez. Francba!
Komolyan Napsugár szekrénye van az enyém mellett?
-Szia!- mosolygott rám kedvesen.
-Hali - szóltam vissza, majd kinyitottam az ajtót és bepakoltam.
-Miért voltál olyan rossz kedvű az órán?- értetlenkedett.
-Mert az élet szar. Nincs miért örülni - válaszoltam.
-Jaj, dehogy!- rázta a fejét.- Az élet csodálatos! Igen is van miért örülni!
-Igen? Csak egy okot mondj!- kértem.
-Gyere!- fogta meg a karom, majd húzott az udvar felé.
-Stacey! Ne ráncigálj!- szóltam rá, de csak akkor állt meg amikor a kertészklub előtt megálltunk.
-Nézd!- kiáltott fel, majd lehajolt az egyik fehér virág mellé.
-Ezt én neveltem - mosolygott.- Már régóta meg van - mesélt.- Mindennap öntöztem, dédelgettem. Most pedig elhoztam a suliba, hogy jól mutasson a többi között.
-Kitalálom. Tanyán élsz?- nevettem fel.
-Jaj, dehogy!- nevetett fel, majd rám nézett.- Itt lakom nem messze - mutatott a suli mögötti irányba.- Szeretem a kertészetet - mosolygott vidáman.
-Áh, sok virág! Biztos boldog vagy tőle - forgattam a szemem.
-Igen! Olyan sok szép szín van! Olyan sok szép féle van! Tudod mennyire remek dolog ez? Egy életet nevelsz fel!- magyarázkodott.
-Ha te mondod...- igazítottam meg a táskám pántját a vállamon.- Hé, Stace, most mennem kellene matekra.
-Ó!- szólalt fel.- Stace? Így még sose hívtak - nézett rám értetlenkedve.- De tetszik!- virult fel.
-Na jó, inkább maradok a Napsugárnál - sóhajtottam.
-Miért?- érdeklődött.
-Mivel olyan vagy, mint a napsugár - magyaráztam, majd csengőt hallva rohanni kezdtem matekra.
Na nem mintha azért siettem, hogy Sandy mellett üljek, hanem elegem van Napsugárból.
Úgy estem be a terembe, de szerencsére még a tanár nem volt benn.
Itt, természetesen 1 személyes padok vannak, csak Sandy lecuccolt mellém.
Lehuppantam, mire egy papírt dobtak a padomra.
Sandy-re néztem olyan "ez most komoly?!" fejjel, majd szétnyitottam a papírt.
"Te és Heartis? Komolyan? Megőrültél?"
Nem reagáltam rá csak összegyűrve dobtam egy csont nélkülit a terem másik végében lévő kukába, mire tapsvihart kaptam, amit csak belépő Mrs. Assion szakított félbe.
-Örülök, hogy ilyen jól céloz Miss Danze - mosolygott rám gúnyosan.- Lássuk, hogy a geometriát is megtanultad-e!
-Hogyne!- álltam fel a helyemről, majd kisétáltam a táblához.

Természetesen 5-ösre feleltem. Matekból király vagyok, ez tény.
Az más kérdés, hogy például franciából totál sötét vagyok...

-Hé! Camy!- integetett felém Napsugár, a barátaim mellől. Ne már, hogy még ebédkor se hagy békén!.
-Sziasztok - ültem le Eathen mellé.
-Szia!- mosolygott rám, majd áttette az almáját a tálcámra. Utálja az almát, de ez kötelező kaja hétfőként.- Amúgy ő Shean - mutatott Napsugár mellett ülő srácra.- Sandy mellett ül kémián. Megsajnáltam - nevetett fel.
-Helló!- mosolyogtam rá.
-Szia!- mosolygott vissza kedvesen.
-Részvétem - bólintottam megértően.
-Áh, nem értelek titeket - rázta a fejét.- Mi bajotok van Sandy-vel? Tök jó fej!- nevetett fel.
-Hogyne - bólogattam.- Csak amíg normálisan meg nem ismered - vigyorogtam rá.- Sandy egy colero - mosolyogtam határozottan.
-Hogy micsoda?- értetlenkedett.
-Seggfej, spanyolul - magyarázta Eath.- Camile rá van kattanva mostanában a spanyolra és amikor csak tudja, ki is használja, hogy latin vér csörgedezik az ereiben - nevetett fel.
-Te félig spanyol vagy?- csodálkozott el Shean.
-Nos...elvileg igen, mivel elvileg apám az - szálltam be a magyarázkodásba.
-Mi az, hogy elvileg?- értetlenkedett Napsugár.
-Hát, nem ismerem apámat - adtam választ.
-Uh - szomorodott el Napsugár.
-Én a szüleimet se ismerem - sóhajtott fel Shean.- Anyám meghalt a születésemkor, apám meg elvileg valahol Vegasban részegeskedik.
-Sajnálom - mosolyogtam rá biztatóan.
-Áh, már mindegy - mosolygott vissza.
Hirtelen Napsugár meg Eathan összenézett. De csak egy pillanatra. Hm... Valamit titkolnak.
Várjunk csak! Stacey meg Eathan mióta vannak jóba??
Inkább nem firtattam tovább.
[---]
Viszont délután igen is felhoztam, mikor Eath beszállt az anyós ülésre.
-Ez támadás!- szólaltam meg.
-Tessék?- értetlenkedett.
-Mióta vagytok jóba Napsugárral?- érdeklődtem.
-Kivel?- kerekedett el a szeme.
-Stacey Beltson - magyaráztam.
-Ja, hát nem tudom. Csak padtársam lett földrajzon - mondta egyszerűen.
-Oh, értem - sóhajtottam, majd kifordultam a suli parkolójából.- De mi volt az a nézés ebédnél?- értetlenkedtem tovább.
-Aj, Camile. Csak egymásra néztünk. Bocs, hogy barátkozom - sóhajtott fel.
-Jól van na, bocsánat - forgattam a szemem.