"Amikor egy kéz hozzád ér, felborzongok.
Amikor egy száj hozzád beszél, idegeskedek.
Amikor egy test hozzád közelít, aggodalmaskodok.
De amikor Ő teszi ezt veled, belehalok.
Miért Ő van a fejedben?
Miért Őt szereted?
Miért jobb Ő, mint én?
Miért kellek csak arra, hogy tönkre tegyél?
Utálom, hogy csak fájdalmat okoztál nekem..."
Egy kicsit depressziós voltam. Talán az írói készségemre is kihatott: szomorú, szerelmes novellákat írogattam.
Aztán Eath feltörte az ajtómat: azóta feléledtem és virulok a boldogságtól, mivel nincs szükségem Sandy-re. Sose volt és sose lesz.
Most már én se értem, hogy tudtam vele lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése