Gyorsan végig gondoltam hazafelé, hogy mivel lehetne lekötni ezt a két rosszcsontot. A baj az, hogy fogalmam sincs. Két tizenhat éves sráccal nehezen bírok, főleg úgy, hogy alig ismerem őket. Ez azért van, mert nem igazán tartom velük a kapcsolatot, ritkán találkozunk. De jó fejek, csak éretlenek.
Amint beléptem a ház ajtaján, teljesen meglepődtem. A két fiú a kanapén ül, egy-egy könyvvel a kezükben és úgy tűnnek, mint akik tanulnak. Nővéreim fekszenek a földön és a hasukat fogják hangos visítozás keretében.
Miután letettem a kulcsomat és a táskámat az asztalra, néztek csak fel rám, mind a négyen.
-Camy!- kiáltottak fel az ikrek, majd felpattantak és két oldalról átöleltek.
-Én is örülök nektek srácok, de kérlek, nem kapok levegőt!- nyöszörögtem egy kicsit, mire elengedtek.
-Merre jártál?- érdeklődött Sam.
-Tényleg! Hol voltál?- kérdezte kicsit dühösen Patrick.
Nos, hogy lehet őket megkülönböztetni? Nem olyan nehéz, bár első ránézésre szinte lehetetlennek tűnik, mert a korukhoz képest elképesztően helyesek a világosbarna hajukkal és a sötétkék szemükkel, na meg a majdnem tökéletesen sima arcukkal, ami olyan hatást kelt, mintha a pattanások csak úgy lepattannának róluk. Igazi csajmágnesek, ha mondhatom így.
Sam az, aki mindig mosolyog, kedves és minden hülyeséget kitalál, de nagyon jól el lehet vele beszélgetni bármiről. Egész tökéletes srácnak tűnik, nem?
Patrick, aki szeret bunkózni, de csak azzal, akiről azt gondolja megérdemli vagy azzal, akiről tudja, hogy nem zavarja. Rendes srác, de elég könnyen megharagszik, ha valami nem úgy történik ahogy ő akarja.
-A... - elgondolkoztam. Most akkor együtt vagyunk Shean-nel?- barátomnál - fejeztem be a mondatomat. Cass és Cece felpattantak, egymásra néztek, majd felsikítottak. - Amúgy a tesóim miért is fetrengtek a földön?- érdeklődtem, megpróbálva figyelmem kívül hagyni nővéreim ugrabugrálását.
-Mert próbáltunk úgy tenni, mint, akik tanulnak és ez őket ennyire megnevettette - magyarázta mosolyogva Sam.
[---]
A fiúk egész csendben voltak, csak Sam volt az, aki néha próbálkozott kommunikálni velem. Sajnos nem tudtam figyelni rá, mert a PASIMMAL sms-eztem. Hogy honnan szerzett telefont, azt nem tudom...
-Normálisnak tűnik - szólalt meg mögöttem Patrick, mire kis híján szívrohamot kaptam.
-Jesszusom! Ne olvasgasd az üzeneteit!- tettem el a telefonom.
-Jó, bocs, csak érdekelt miért nyomkodod ennyire - dugta zsebre a kezét és elkezdett előre-hátra billegni - Amúgy csak biztonság kedvéért mondom, hogyha megbánt szólj és kitépem a beleit is - mosolygott rám biztatóan.
-Rendben - mosolyogtam vissza, majd felnevettem, mikor összeborzolta a hajamat. Cselekedete után bement a konyhába.
Nem tűnik túl boldognak. Biztos csak nem szeret itt lenni.
Felpattantam a kanapéról és utánaindultam. Sam még felém pillantott, de nem szólt semmit, én pedig már belöktem a lengőajtót, amely a konyhába vezet.
-Baj van?- érdeklődtem, de nem nézett rám - Figyelj! Tudom, hogy nem olyan nagyszerű hely Stamford Matlockhoz képest, de azért egy hétvége nem rossz itt...
-Nem a hely a bajom - szakított félbe és felnevetett, de nem azaz őszinte nevetés volt - Hiányzik Mia - pillantott rám. Kikerekedtek az a szemeim egy ismeretlen név hallatán. Ki az a Mia?
Az érdekes arckifejezésem miatt kiröhögött, de válaszolt:
-Mia a barátnőm.
-Van barátnőd?- értetlenkedtem tovább - Mióta?
-Azt hiszem már vagy...- gondolkodott el. Már csak az ujjon való számolás hiányzott és megint 10 évesnek láttam őt.- 3 hete - fejezte be.
-Komoly?
-Teljesen - bólintott.
-Osztálytársad?
-Évfolyamtársam - mosolygott rám kedvesen - De a nap háromnegyedét együtt töltjük a közös órák miatt - bambult el elmélkedősen.
-Nem akarom tudni mik történnek azokon az órákon - nevettem fel.
Hirtelen egy nagy reccsenést hallottunk, amit egy sikítás követett. Patrick kirohant az ajtón én pedig utána. A kép, ami elém tárult, azt sose fogom elfelejteni.
Cassie a földön fetrengve a röhögéstől már szó szerint sír, a hasát fogva kapálózik a lábával. Sam, a középen beszakadt széken ült, a fél gyerek a szék kerete alatt lógott, míg arca teljesen elsápadt, s nézi az ölében ülő Cece-t, aki a félkezével a háttámlán támaszkodott, a másikkal pedig Sam vállát fogta teljesen elvörösödött fejjel.
Sam rám nézett, majd felpattant, ezzel a padlóra lökve szegény nővéremet. Ez természetesen még jobban megnevettette Cass-t, aki ezáltal a hasára fordult és a szőnyeget kezdte el markolászni, miközben az egész teste remegett.
-Teljesen logikus magyarázatot tudok adni!- szólalt meg, mire Cece felállt és fejbe csapta Sam-et - Aú!- nevetett fel.
-Ez az idióta belehúzott az ölébe, mert nem akartam megölelni! Mondtam, hogy hagyjon, mert beszakad a szék, erre csak azért is! Anyu ki fog nyírni! Ez a nagyié volt!- kezdett el hisztizni.
-Nyugi már! Ez nem az eredeti! Az Richie bácsinál van - szólaltam meg.- Anyu nem bízik bennünk annyira - nevettem fel.
-Oké! Oké! Nem bírom!- kelt fel Cassie a szőnyegről, majd megtámaszkodott a vállamon.
-Meg van a jókedv- mosolygott Patrick, mire Sam felröhögött.
-Ez nem vicces!- pufogott Cece, majd mérgesen átviharzott az étkezőbe. Akkor ezért volt vörös a feje.
-Szegény - biggyesztette le a száját Cass túljátszva együttérzését.
-Úgy tudom sajnálni - szálltam be a játékba.
-Nagyon szeretitek a tesótokat - forgatta a szemét Patrick.
-Igazad van - néztem tesóm által becsapott ajtóra bűnbánóan.
Nővérem is csatlakozott, így mind a négyen bámultunk egy irányba.
Hirtelen Cassie megtörte a csendet:
-Nézzünk filmet?- nézett körbe rajtunk.
-Aha.
-Persze!
-Mit nézünk?- vigyorodtam el.
Ezzel le is tudtuk a "hisztis Cece" témát és leültünk a kanapéra tanakodni, hogy mit nézzünk.
Egy ideig veszekedtünk azért, mert mindenki mást akart. Sajnos nem jutottunk semmire. A fiúk Halálos Irambant akartak, Cassie Beastly-t, én pedig X-Men-t. Természetesen egyikünk se értett egyet a másikkal.
-Na jó, valahogy el kell döntenünk!- idegeskedtem.
-Én döntök, én vagyok a legidősebb! - csattant fel Cassie, az érvével.
-Mi ketten vagyunk!- szólaltak meg az ikrek vigyorogva.
-Én pedig diktátor vagyok!- mordultam fel, majd felpattantam a helyemről, mire elhallgattak - Bár rengeteg időnk van - gondolkoztam el - De film nézésre annyira nem, mivel takarítanunk is kell - mutattam szét a kupira, ami az alatt keletkezett, hogy Cass, a nevetése miatt össze-vissza rugdalózott, leverve ezt-azt, plusz Cece dühkitöréseinek nyomai, az asztalról levert könyvek és a félre rúgott cipők - Ezért két filmet megnézünk - magyaráztam tovább - Természetesen az egyik az X-Men - vigyorodtam el - A másik pedig amit a fiúk akarnak...- legyintettem feléjük.
-Mi? Miért?- ugrott fel nővérem hisztizve.
-Mert ők vendégek - válaszoltam diplomatikusan, majd visszahuppantam a kényelmes, műbőr huzatos, világosbarna és sötétbarna foltos fotelbe, amely csak az enyém, és senki se ülhet bele rajtam kívül. Na jó, talán Shean-nek megengedném, de csak talán...
-Ez nem ér! Én mindig utolsó vagyok! Sosincs az, amit én akarok!- pufogta Cass.
-Ne hisztizz már! Azt a filmet vagy százszor láttad legalább!- szóltam rá, mert már kezd idegesíteni.
Rám nézett mérges tekintettel, kinyitotta a száját, de utána be is csukta. Rájött, hogy igazam van.
[---]
A hétvégét együtt töltöttük, de Sam folyton egyedül akart lenni és csak azért se hagyta békén a tesója.
Nekem is leesett, hogy rosszabbul van, de hiába kérdeztük nem mondott semmit. Patrick szerint csak hozzá van szokva az egyedülléthez, és ezért érzi magát kellemetlenül köztünk. Én ebben nem voltam teljesen biztos szóval megpróbált beszélni vele.
-Sam, biztos minden oké?- érdeklődtem.
-Hagyjatok már!- fordult el ingerülten az ablak felé.
-Jól van. Akkor magadra hagylak - feleltem magasabb hangon, majd az ajtó irányába indultam.
-Camy...- szólalt meg.
-Igen, Sam?- néztem rá.
-Sajnálom, hogy hirtelen rosszkedvem lett. Csak nem akartam senkinek se lelombozni a hangulatát így jobbnak láttam, ha egyedül maradok.
-Segíteni jöttem. Miért lett rosszkedved?
-Tudod... én...
-Tini probléma?- nevettem fel halkan.
-Nem... ez más...- mondta komoran - teljesen más.
-Hallgatlak - biztattam.
-Mit mondott Patrick, miért vonult el tegnap?
-Mert hiányzik neki a barátnője - feleltem egyszerűen.
-Aha - bólogatott - szerintem van más is.
-Mi?- értetlenkedtem.
Nagyon komornak tűnt, ahogy szemei elsötétedtek.
-Anyuék válnak
