Cece és Cassie felváltva rohangáltak a szekrényemtől hozzám. Mindenféle ruhákat dobáltak rám. Nevetségestől egészen az "ez még meg van?"-on keresztül a "te jó ég, ez hogyan került ide?"-ig.
Miközben veszekedtek, hogy egy narancssárgát, vagy lilát vegyek fel - én egy piros pólót akartam egy farmerrel, de ők ragaszkodtam az egybe ruhához -, kaptam egy sms-t Sandy-től.
Szerinte nem kéne elmennem, mert Shean-nek van egy nagy titka. Szimplán csak kiröhögtem. Na és? Nekem is...
Szóval végül arra jutottam, hogy kiraktam őket a szobámból és felvettem azt, amit én akartam eredetileg is.
Kinevettek és azt mondták, hogy Shean is így fog reagálni.
Ez nem jött be, mert mikor megérkezett megdicsért.
-Nagyon csinos vagy - mosolygott rám kedvesen.
Még hátra néztem a tesóimra egy hatalmas vigyorral, majd elköszöntem tőlük.
-Ha nem baj, akkor nem moziba meg hasonló helyre vinnélek - szállt be a kocsiba.
Nagyon menő kocsija van. Nem értek hozzá, de jól néz ki. Sötétzöld. Ja, azt hiszem ezeket hívják cabrionak.
Egy kissé lakatlan lakóparkhoz érkeztünk. Az egyik háznál Shean lelassított, majd megállt. Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót, majd elindult befelé.
-Nem itt laksz - szólaltam meg.
Nagyon is jól tudom, hogy nem itt lakik, mivel Napsugár mellett van a házuk.
-Tudom. Ez egy barátom háza, gondoltam itt nyugodtabban leszünk - mosolygott rám.
-Ja, oké - mosolyogtam vissza.
Kinyitotta előttem az ajtót, majd megkínált itallal.
-Egy pohár víz jól esne - válaszoltam.
-Azonnal, hozom. Addig maradj itt - mosolygott tovább, majd eltűnt egy ajtó mögött.
-Szia Camy!- szólalt meg valaki, majd egy fehér ajtóban megláttam egy lányt.
-Ööö... helló - intettem vissza.
-Nina vagyok - nyújtotta a kezét, mikor odasétált hozzám.
Értetlenül, de kezet ráztam vele.
-Ó, Nina, örülök, hogy itt vagy - jelent meg Shean egy pohárral a kezében, amit odaadott nekem.- Elrendeztél mindent a pincében?- érdeklődött felemelt szemöldökkel olyan "tudodmiregondolok" tekintettel.
-Igen, persze - forgatta a szemét, mintha ez egyértelmű lenne.
-Ja, ne haragudj!- jutott eszébe, hogy én is itt vagyok.- Nina az... egyik haverom húga, és ez az ő háza - mutatott körbe.- Tudom, fura, de megegyeztem vele, azért vagyunk itt - nevetett fel.- Na, akkor mi megyünk is.
-Ne legyetek hangosak!- kacsintott ránk Nina, mire Shean vállon csapta és valami olyasmit mondott, hogy "Ne hülyéskedj!".
"A kék inges srác" elvezetett egy szobába, ahol volt egy hatalmas kanapé és a falon egy nagy ponyva.
-Mit nézünk?- érdeklődtem.
-Hát gondolkoztam romantikus filmen...- erre elfintorodtam. Nem szeretem az ilyeneket.- de ezt gyorsan el is vetettem - folytatta egy kis nevetés után - amit az arckifejezésemre kaptam -, majd a kanapé felé invitált.- Végül egy jó kis akciófilmet választottam.
-Az jó! Azokat imádom!- leültem a garnitúrára, majd ő is csatlakozott.
-Reméltem - nyúlt egy távkapcsoló felé.
[---]
*Shean szemszöge*
Amíg összepakoltam és összeszedegettem a földre hullott popcorn-t Camile elment a mosdóba.
Nem nehéz megtalálni, mert egy nagy barna ajtó, és eléggé kitűnik.
Viszont a baj az, hogy vagy szorulása lett, vagy nem tudom, de én előbb befejeztem a dolgomat, minthogy ő visszaért volna.
Útra keltem, hogy megtaláljam, de nem volt a mosdóban. Furcsa volt.
Körbenéztem a folyosókon, majd észrevettem, hogy nyitva a pinceajtó.
-Nina!- kiáltottam el magam, mire a hátam mögül egy torokköszörülés hallatszott.
-Igen?- nézett rám.
-Te hagytad nyitva az ajtót?- mutattam arra.
-Nem. Én becsuktam, de nem is voltam lent mióta megjöttetek...- kerekedtek ki a szemei mire befejezte a mondatot.
-Te jó ég! Camy lent van?- szólaltam meg.
Hirtelen megindultam lefelé a lépcsőn, minél gyorsabban. Bár fogalmam sincs miért. Ha eddig nem vette észre, akkor valami gond van a szemével.
-Camile - találtam meg. A lépcsővel szembelévő falat bámulta, tehát háttal volt nekem.
-Ez mi?- kérdezte, majd riadt arccal rám nézett.
-Figyelj, én...- kezdtem, de félbe szakított.
-Mi a fene ez?- mondta újra egyre rémültebben.
-Ez elég hosszú történet és nem hiszem, hogy értenéd...
-Ez a te műved?- mutatott körbe.
-Igen, de nem úgy van ahogyan te gondolod!- ráztam a fejem.
-Shean, te...- nézett rám, mire egy lépéssel hátrább lépett, de beleütközött valamibe és felsikított.- Te gyilkos vagy?- szólalt meg.
-Na azért ez a szó kicsit durva, de nagyon logikus magyarázatot tudok adni!- kezdtem el a mondandómat.
-Nem akarom tudni, hogy miért vannak itt ezek a hullák... szétdarabolva - nyelt egy nagyot a mondata végén.
Igaz, hogy az egész szoba csupa vér, és, hogy a polcokon test részek vannak, de azokat Nina tette oda... Én nekem ezek nem kellenek. Na nem mintha a többi igen...
-Te ezt tudtad?- nézett Nina-ra.
-Na jó, ha már ennyit tudsz akkor tudd a teljes igazságot - válaszolt, majd felsóhajtott.- Igazából a segédje vagyok. Nem úgy értem, hogy én is gyilkolok vele, én csak a hullákkal foglalkozom - rántott vállat.
*Camile szemszöge*
Vállat rántott. Úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Te jó ég!
-Ezek emberek Shean!- szólaltam meg teljesen pánikholtam.
-Voltak - javított ki.
Idegesen körbenéztem. Azt hiszem, hogy egy még rémálomnak is szörnyű.
Két-két polc a fal mellett, elől egy nagy asztal rajta késekkel, ollókkal, szerszámokkal. A falon pedig egy nagy vászon volt feltéve. Mindenhol vér volt, kivéve a padlón, azt világosbarna parketta fedte.
Az egész szoba eredetileg sötétbarna volt, de a vörös foltok miatt ijesztő minden. Meg az egész ijesztő!
-Mióta csinálod ezt?- értetlenkedtem.
-Hát... nem erre a kérdésre számítottam - nevetett fel. Hogy tud ilyen helyzetben nevetni?
-Tessék?
-Szerintem logikusabb kérdés lenne, hogy, miért, nem az, hogy mióta - magyarázta.
-Nem érdekel, hogy miért... - ráztam a fejem.- Nem akarok ebbe belekeveredni!- ellenkeztem.
Rám nézett, majd felsóhajtott.
-Pár éve kezdődött - válaszolt, de nagyon látszott rajta, hogy folytatni akarja.
-Nekem ennyi bőven elég volt mára. Shean, kérlek vigyél haza!- erőt vettem magamon és ránéztem.
-Nem mehetsz sehova - húzta félre a száját Nina.- Vagy meghallgatod Shean mondanivalóját, vagy te is így végzed - mutatott a hullákra.
-Te jó ég!- kaptam a szám elé a kezem.
-Camy, tényleg meg van a normális magyarázatom!- lépett közelebb hozzám.- Csak menjünk fel, rendben?- kérdezte, majd a kezét nyújtotta.
Bólintottam, de még véletlenül se fogtam meg.
Félek...
Nagyon félek.
